A taplógomba népi feldolgozása

Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola, Sepsiszentgyörgy, Románia

Napjainkban is szedünk, fogyasztunk gombákat. Közismert, hogy ezek lehetnek ehetők, ehetetlenek, gyógyító vagy mérgező hatásúak. Azt azonban kevesen tudják, hogy némely fajait régen Erdélyben a tűz csiholásához, vérzéscsillapításhoz és különféle eszközök, mindennapi és dísztárgyak készítéséhez is felhasználták és felhasználják. Ezeket a tárgyakat taplógombából és főként bükkfataplóból (Fomes fomentarius) állítják elő.

A magyar nyelvtörténeti–etimológia szótár szerint a tapló szót 1395-ben említik először „taplow” formában. A szótár bizonytalan eredetűnek tekinti, de nagy a valószínűsége, hogy török eredetű szavaink egyike.

A hajdani időkben a taplót főként hajóépítéshez, tömítésnek, valamint tűzgyújtáshoz (a gyufa feltalálásáig) használták. Az úgynevezett parázstapló (Fomes igniarius) a fűzfaligetek odvas fűzfáinak elkorhadt belsejében található. E fáknak a kevés lombja és nyomorék alakja mutatja a parázstapló pusztítását. A parázstapló termőtestét a tűzütésnél a kovakő mellé helyezve, a tüzet kiütő acéllal együtt a tűzgyújtás nélkülözhetetlen eszközeként alkalmazták.

A tapló azonban nemcsak a tűzgerjesztés nélkülözhetetlen eszköze volt, hanem hosszú századokon át sebészeti beavatkozásoknál, vérzéscsillapítóként is általánosan ismert és használt volt, s a toplászok között még ma is az. Napjainkban is, ha a taplófaragó vagy díszítő elvágja magát, azonnal taplóval kötözi be a sebét.

Molnos András korondi toplász elmondott egy esetet, amikor ő is így tett. Ez az erdőben történt, amikor taplót gyűjtöttek az unokájával és a fiával. Miután levett a fáról egy taplógombát, a fejszével le akarta vágni a gombán maradt fakérget, de véletlenül az ujjára csapott, olyannyira, hogy az a csontot is elvágta. Szerencsére a fia és az unokája a közelben voltak és tudtak segíteni rajta. Mivel semmi kötszerük nem volt, és a legközelebbi helység is több tíz kilométerre feküdt, nem is volt más választásuk, mint a régi, de jól bevált módszer alkalmazása. Miután sínbe tették az ujját, egy taplógombaszelettel beborítva bekötözték. A vérzés hamarosan elállt és a gyógyulás is gyorsabb volt, mint más módszerekkel.

A taplót a méhészek is használták füstölőszerként. Azt mondják, hogy aranyér gyógyítására is alkalmas. Végül, de nem utolsósorban említem meg a taplósapka viselésének jótékony hatását a fejfájás ellen.

Mindezen népi megfigyeléseknek tudományos alapjuk is van. A bükkfatapló és a parázstapló kemény termőtestének rozsdabarna belseje nem más, mint sűrű gombafonal-szövedék, olyan, mint egy finom likacsú szivacs. Szinte magától értetődő, hogy magába szívja a sebből kiszivárgó vért. De van még más hatása is. Ezek a taplók csersavszerű, összehúzó anyagokat is tartalmaznak, tehát valóban van a vérereket, sebfelületeket összehúzó, vérzéscsillapító, sebgyógyító hatásuk.

(forrás: írta Bedő Kálmán, részlet)

Válasz