Most már igazán nem gond!Pünkösdre már két külön vonat is szokott jönni.ez a vidék és az itt élő emberek meg nagy szeretettel fogadják a vendégeket.Egyébként az öreg úr el volt ragadtatva,hogy milyen vendégszerető és hangulatos emberek élnek itt.Ő M.o.-ról 56-ban ment ki Kanadába.Azt mondta a rokonok is szeretettel fogadták,de amit itt kapott az teljesen más.Nem tudom mi,mert nekünk természetes,úgy fogadni a vendégeket,ahogy fogadjuk.Örülök,hogy jól érezte magát nálunk.Sőt azt mondta,ha él-és miért ne élne,mondta ő-,akkor jövőre az unokájával fog eljönni,hogy az is ismerej meg Erdélyt.+

Válasz

Marika szép fotói láttán, bizonyára hamarosan szervezel túrát Erdélybe is, kedves Zsuzsi...

Válasz

Adná a Jóisten, hogy egyszer még én is feltudjak menni ezeken a lépcsőkön.....

".....A gyimesbükki Rákóczi-vár Gyimesbükk és Palánka között, a Tatros folyó völgyében, a történelmi magyar országhatárnál található.

Bethlen Gábor építtette 1626 körül.
Fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt - védelmi szempontból nem volt jelentős, bár az időnként Moldva felől betörő fosztogató tatároktól védeni kellett az országot.

Első neve Ghemes vára volt, amit feltételezések szerint a területen akkoriban élő gímszarvasokról kapott.
A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét.

A mádéfalvi veszedelem után az osztrák csapatok is megerősítették, a lehetőségekhez képest bővítették. Helyszűke miatt csak néhány kisebb helyiség volt benne. Nagyrészt helyi sziklákból, kisebbrészt téglából épült. 1773. júniusában II. József is meglátogatta a várat.

A vár a Kőorr-hegycsúcs Antalok sorka nevű hegygerinc-nyúlványára épült, mely a Tatros völgyébe érve meredeken ér véget. A vár és az út közötti szintkülönbség kb. 30 méter volt, ezért várépítéskor feljárót építettek ide, amelyet később fatetővel fedtek le.

A vár a 19. század közepéig volt használatban, amíg meg nem épültek a határkapuk, vámhivatali épületek és a határőr laktanyák.

1894-ben Magyarország és Románia új vasútvonal építését határozták el, mely a gyimesek völgyében lépi át a határt. A Csíkszereda-Gyimesbükk-vasútvonal megépítése szükségessé tette két bevágás elkészítését: az egyik a falu fölötti dombot és a rajta álló temetőt érintette, míg a másik a várhegyet. A vasút a Gyimesbükk elhagyása után a vár tövében átlépi a Tatros folyót, elhalad a 30. számú vasúti őrház mellett (mely a MÁV legkeletibb őrháza lett) és utána néhány méterrel átlépi a határt.

Ezután újabb hídon kel át a Tatros fölött - de már a román oldalon. A várhegy alatt 15 méternyi bevágást kellett végezni a vonal elvezetéséhez, amelynek során a régi feljárót elbontották, és új, meredekebb, 95 fokból álló lépcsősort építettek. A vasútvonal a magyar oldalon 1897. október 18-án nyílt meg. A román fél 2 év késéssel, 1899. április 5-én készült el a vasútépítéssel, ekkor indult meg a határforgalom.

A trianoni békeszerződés után a határátkelőhely megszűnt, csak a II. bécsi döntés (1940 ősze) után került vissza a magyar határ ide a világháború végéig.

A 20. század során a vár feltárása, helyreállítása elmaradt, falai erőteljesen pusztulnak. Turisták által szabadon, ingyenesen látogatható.

Válasz