Köszönöm Zsuzsikám az ismertetőket.

Válasz

No én most jól belemerültem a Szerb Püspöki Palota épülete kapcsán a Szerb Ortodox Vallás tanulmányozásába.

Igaz az épületről akartam valami közelebbit megtalálni, de nem jártam sikerrel.
Ám magáról a vallásról és a szerb népszokásokról ide ollózok nektek egy két jellegzetes leírást :

A szerbség nemzeti tudatának, kultúrájának és hagyományainak máig is egyik legfőbb őre a bizánci rítust követő Szerb Ortodox Egyház.

A legtöbb szerb népszokás az egyházi ünnepekhez kötődik. Sok olyan szokáselem él ma is náluk, amelyeknek eredete a kereszténység előtti időkre, az ősi szláv kalendáriumra megy vissza, a amelyeket a vallás átvett, és a hivatalos egyházi gyakorlat őrzött meg.

Akarácsonyi ünnepkör tárgyi elemei és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek, mágikus eljárások szinte kivétel nélkül az egyén, a család és legszűkebb körű javaiknak - állataik, házuk, gabonájuk, gyümölcsfáik - egészségét, szerencséjét, bő termését, jó szaporulatát vannak hivatva elősegíteni.

A legjelentősebbek a badnjak, a karácsonyi tuskó (égetésének szokása a megváltozott lakáskörülmények miatt mára teljesen kihalt), a bort, búzát, békességet jelképező karácsonyi kalács, a szobában elterített szalma, a csesz-nica, a szerencsekalács és a gyertya.

A szerb egyházi naptárban nem szerepel a halottak napja. A szerbek halottaik sírjait húsvét, azaz Krisztus feltámadásának másnapján (Ružičalo) keresik fel. Ezen a napon régebben a sírokra is jutott étel az otthoni ünnepi asztalról, ma csak a húsvéti tojás és a szentelt vörösbor.

Igen szép, de napjainkra már szinte teljesen kihalt szokás a pobratimstvo, a testvéresülés, a választott testvériség ősi és valószínűleg nemcsak szerb szokása. A választott testvériség esetenként a vér szerinti rokonságnál is erősebb volt.
A szerbek legnagyobb családi ünnepe az apáról fiúra szálló Slava vagy Krsno ime, a ház, a család védő szentjének ünnepe.

A Slava napja azon szent ünnepnapja, amikor a család távoli ősei sok évszázaddal ezelőtt felvették a kereszténységet, és házukat, családjukat a választott szent oltalma alá helyezték.

A legnépszerűbb, legünnepeltebb szentek közé tartozik Szent György, keresztelő Szent János, Szent István, csodatevő Szent Miklós és mások. Szent Miklós népszerűségét bizonyítja, hogy hat magyarországi templomnak is ő a védőszentje.

A Slava nélkülözhetetlen kellékei a szenteltvíz, amely-lyel a pap megszenteli a házat és annak lakóit, a családi védőszent ikonja előtt égő mécses, az ünnepi asztalon a templomban megszentelt gyertya, a bor, az ünnepi kalács és a dióval, mandulával ízesített, főtt búzából készült „kol-jivo". Régebben a módosabb családoknál a slava több napig tartott, és erre az alkalomra zenészeket is illett fogadni.

A szerb házak a bejárat felett elhelyezett virágkoszorúról ismerhetők fel, amelyet aranysárga mezei virágból fonnak Szent Iván napjára. Ilyen koszorúk díszítik a köztéri szerb emlékkereszteket is.

A szerb konyha ételei közül néhány már Magyarországon is általánosan ismertté vált. Ezek egyike az ajvar, melyet meleg és hideg húsokhoz, hurkához vagy kolbászokhoz lehet fogyasztani, de egyszerűen kenyérre kenve is nagyon finom. Elkészítése is egyszerű. Ledarálunk 2 kg nyers, zöld paradicsomot, levétől lecsurgatjuk, kevés sóval, 3 dl étolajjal, 20 dkg reszelt tormával és 20 dkg mustárral összekeverjük, majd - csavaros üvegekbe rakva - hűvös helyen tároljuk.

A gibanica a szentendrei szerb családok kedvelt előétele. 50 dkg juhtúrót, 50 dkg tejszínes krémsajtot 4 tojássárgájával, kevés étolajjal simára keverünk. A fehérjét kemény habbá felverjük. A 16 réteslapból kettőt olajozott, kicsit magasabb oldalú tepsibe kiterítünk, erre lazán rágyűrünk másfél lapot (laponként olajozzuk), töltelékkel és habbal megszórjuk, majd laza, gyűrött, másfél lappal beborítjuk. Ezt a műveletet még négyszer megismételjük. A tetejére 2-3 sima réteslapot teszünk. 10-15 percig előmelegített, forró, majd 20 percig mérsékelt hőfokon sütőben sütjük. Pihentetjük, tányérnyi nagyságúra szeleteljük, és melegen tálaljuk.

Az egyik legismertebb szerb étel a pljeszkavica. Ledarálunk 50-50 dkg sertés- és bárányhúst. Sóval, őrölt borssal fűszerezzük, majd összegyúrjuk. A keverékbe 3 fej apróra vágott vöröshagymát teszünk. Tenyér nagyságú, lapos korongokat formázunk belőle, és faszénparázs felett, rostélyon, mindkét oldalát megsütjük. Tálaláskor pirospaprikával meghintjük, és összevágott nyers hagymát adunk hozzá.

Válasz