A CSIGÁK (Gastropoda)

uhatestűek törzsének (Mollusca) legnagyobb fajszámú osztálya. Az ide tartozó fajok száma meghaladja a 110 ezret. Latin nevük alapján a szakirodalomban haslábúak néven is ismertek, ugyanis hasi oldaluk ellaposodott, erőteljes bőrizomtömlővel ellátott testrész, melynek segítségével helyváltoztató mozgást végeznek.

A táplálkozás

A csigák emésztőrendszere háromszakaszos bélcsatorna. A szájnyílás a fej végén található, mely a szájüregben folytatódik. A szájüreg felső boltozatán állkapocs, alul pedig erőteljes reszelőnyelv (radula) található. A szájüreg rövid, izmos garatban folytatódik, majd a hosszabb nyelőcső s végül a tág gyomor következik. A nyálmirigyek a garat és a nyelőcső határán torkollnak a bélcsőbe. Középbéli mirigyük nagy, fejlett, a teljes középbelet körülöleli. Feladata az emésztőnedv-termelés és a tápanyag-raktározás („máj”). A középbéli mirigy szívja fel a táplálék finomszemcsés részét, a többi a rövid utóbél felé halad, majd a légzőnyílás közelében lévő végbélnyíláson át ürülnek a szükségtelen végtermékek.

Légzés

A csigák között alapvetően kétféle légzési mód alakult ki:

a vízben való légzés, mely kopoltyúval történik;
a légkörből való légzés, mely a nedves falú, hajszálerekkel bőségesen átjárt köpenyüregtüdővel történik.

A kopoltyú lehet a szívkamra előtt (elöl-kopoltyúsok) vagy mögött (hátul-kopoltyúsok), mely rendszertani bélyeg. A tüdővel lélegző csigák a tüdőscsigák csoportját alkotják, melyek között azonban találni vízi és szárazföldi fajokat egyaránt.

Szaporodás és egyedfejlődés

Az ivarszervek a zsigerzacskó felső részében helyezkednek el, bonyolult felépítésűek, járulékos mirigyekkel állnak kapcsolatban. Az elöl-kopoltyús csigák váltivarúak, a hátul-kopoltyúsok és tüdősök pedig hímnősek. A hímnősek kölcsönösen termékenyítik meg egymást; ilyenkor ondócsomagot adnak át egymásnak, s ez a peterakásig az ondótartályban tárolódik. A peterakáskor a petecsövön áthaladó petesejteket termékenyítik meg a spermiumok.

A tengeri fajok egyedfejlődése átalakulással történik, több lárvaalakon keresztül, melyek mint planktonikus szervezetek élnek a tengervízben a kifejlődésig. Az édesvízi és tengeri fajok átalakulása már a petében megtörténik, így az ő posztembrionális fejlődésük átalakulás nélküli.