Isten tüneménye, gyöngyre fûzött álom
Meg nem értett fénylõ csoda, titok a világon
Kinyújtanám kezem, de el nem érem soha
Égi birodalmunk, különös vándora
A szivárvány ma elhozza, szíved szép reményét
Ha azt kívánod, megírja, életed regényét…
Hunyd le szemed, képzeld el e csodák világát
Ha így teszel, meglátod a szivárvány angyalát
Csendesítsd elmédet, ha ezen tüneményt látsz
Engedd be szívedbe, a színek varázslatát
Lényed eltelik majd, ezer szín élettel
Lelked boldogabb lesz, minden lélegzettel
A Teremtõ gondolt ránk, mikor megalkotta
E színpompás ragyogást, ahogy megálmodta
A lelkünk rejtelmébõl varázsolta elõ
Meglehelte színnel, mi alászállt a mennybõl
Egy nap, gyermek futott, a szivárvány után
Barna szemeiben ott fénylett délután
Kezeit nyújtotta, a szép varázslat felé
De az már elillant, mielõtt megérintené…
Szomorún csatangolt a tündöklés nyomán
Nem tudta hol lelje, csak ment az orra után
Úgy szerette volna egyszer magához ölelni
A színes gyöngysorokat, a szívébe rejteni
A szivárvány hallotta, a kisfiú hívását
Gyöngy szíve megesett a fiú kiáltásán
Megfordult hát, hogy segíthessen rajta
Hogy színes gyöngysorait, szívének adhassa
Oly boldogan várta a fiú a szivárványt
Karjait széttárta, a színes angyalt látván
A gyöngysorok mind a szívébe futottak
Öröme könnyei, a szivárványba hulltak
Azóta boldogok, õ és a szivárvány
Repülnek, vigadnak, márvány felhõk szárnyán
Eljönnek hozzád is, Te jó hõsi Bajtársam
Csak nyisd ki a szívedet, hogy lelkedet is lássam
Ne feledd, azóta ha ily szép csodát nézel
A fiú, ki szivárványod feltölti reménnyel
A fiú az, ki könnyein, feláldozta szívét,
Hogy Néked elhozza most, életed reményét…
Tízéves koromban, egy esõs napon a szivárvány után futottam.
Akkor még nem tudtam, hogy soha nem érinthetem meg e csodát.
Azóta különös boldogság tölt el, ha szivárványt látok…
Árvai Attila© 2012-04-25
Kommentáld!