Tudod e, hogy van, ki most is segít rajtad?
Érzed e, hogy van, ki mindig nagyon biztat?
Mert egy érzõ ember mindig melletted áll
Segítsen lelkeden, hogyha bajba jutnál…
Ott jön az utcán, veled bárhol szemben
Ott van a boltban, konyhában, a kertben
Ott van a szobádban, irodában, helyben
Ott van õ mindenhol, de leginkább szívedben
Beszéltél már vele, tegnap, vagy bármikor?
Vagy csak észrevetted, a teremben ebédkor?
Láttad a szemében, hogy õ is Téged keres?
Mert, õ is csak magányos… és az rettenetes…
Egymást keresgéljük, szívünket bezárva
Fordítjuk sorsunkat egyre mostohábbra
Mert vakon keresgélünk, de semmit nem találunk
A szemünkkel keresünk, de szívünket bezárjuk
Ezért mától meglásd, csukd le szemeidet
Ne nézz hamis képet, de nyisd ki a szívedet!
Keress rendületlen, a szíveddel Barátom!
Akkor majd ott leszek, lelkedet meglátom
Nem hagylak magadra! Ilyet nem is álmodj!
A szívedet mutassad, hogy váltsd meg a világot!
Indulj el azonnal, e boldog pillanatban!
Hogy létezik még ember, e boldogtalanságban!
Zárt szívek világa, a magány bús országa
Néha mindünk szenved, saját zord poklába
Mikor ezt a rémet, egyszer felismered
Magányod poklától, lelked megmentheted
Nem szemednek színe, vagy hamis világa hív!
A szíved szavát halld meg, az hív Téged mindig!
Mikor ezt megteszed majd, értem vagy másikért
Élhetünk boldogan, mint ember az emberért…
Bontsd le a falakat, mi bunkerben körbevesz
Mert ha nem teszed meg, kegyetlen tönkretesz…
Ha lebontod e falat, egy szívért… egy emberért
Nem lesz több bezárt szív, tedd meg… a lelkedért…
Árvai Attila©
Kommentáld!