Csodálatos ez a vers, lelket erősítő, most nagy szükségem volt rá, s azt hiszem sokunknak ebben a könyörtelen nagyon nehéz megélhetést nyújtó világban !

Igen, össze kell kapaszkodnunk, ez az egész magyar népre is vonatkoztatható, s benne mindnyájunkra, a testvérként szerető barátokra.

Igazi jó barát vagy nekem Erzsike, a bátorító szép verset köszönöm, s indulok veled együtt az úton tovább....

Válasz

LÉGY ÚJRA A RÉGI....

Drága, jó barátom, mond mi történt veled?
Mi lett terveiddel, mit szült a képzelet?
Hova tűnt megannyi csodás célod, álmod?
- Úgy érzem a helyed, sehol sem találod?

Hová tűnt a kedves, életvidám barát,
kinek szívét, lelkét mosoly hatotta át?
Hová lett pozitív életfelfogásod,
hogy minden napodat sötétebbnek látod.

Miért vagy szomorú? – Tudom, hogy csalódtál!
A csalódás sötét tengerén hajóztál.
Ébredj álmaidból, térj magadhoz végre,
újra tiszta szível, vesd szemed az égre!

Lásd, a jövő szélén egy torony világít.
Tartsd rajta a szemed, – lásd apró szikráit, -
mutatja az utad. Emelkedj a fénybe!
Kezdj el újra bízni, minden kedves lénybe’.

Emeld hát fel fejed, napod újra fel kel,
csodáld a világod, minden újabb reggel.
Szeresd azt, kit szemed a tükrödben látott,
engedd, hogy megéljen boldogabb világot!

Ne hurcold terhedet, könnyíts rajta, kérlek!
Indulj el utadon, én majd elkísérlek!
Minden, miben hittél, lásson napvilágot!
Hadd kaphassam vissza a régi, jó barátot!

Aranyosi Ervin

Válasz

AZ ISTEN -SZÉKE .

Isten, amikor Erdély földjét megteremtette,
Pihenőszéket készített magának felette,
Aláhívta a földjéhez tartozó népet,
S oltár-zsámolyul rendelé neki a széket,
Melyet ha lentről nézel felfelé menet,
Láthatod, hogy Erdély fölött ez tartja az eget,
És e földhöz hozzatartozik Csaba népe,
Kinek oltára és menedéke: az Isten széke.
Melynek magasából dúlnak olykor vihar-szelek,
Vagy a békesség áldó fénysugara onnan alápereg,
Mert a vadon lehet fészke is a zúgó zivatarnak,
De lehet ágya is a békének, melyben a csend hallgat.
Így áll büszkén az Isten-széke-oltár-szikla,
Alja az erdélyi föld mélyén, csúcsa az égbe magasítva.
S a nemzetségéről tudni vélik: ahol az Isten székel,
Ott a föld népe nem lehet más csak székely!
S ahol ráteríti az ég a földre szivárványos, eső-fátyolát,
Ott a hegyről a völgybe források, patakok hancuroznak át,
Melyek közül némely mar, morcos, haragos, zavaros,
Némely patyolatfehérre tisztít, megmos, ő a Maros!
S lennebb, ahol a hadutat az ég odaföntről megrendelte,
S idelent ahol azt a csillagösvény megkeresztezte,
Odaállott a székely a teremtő Istenének elébe,
Hűséget fogadott neki, s szállást kért a Maros-völgyébe,
Melyet a legnemesebb joggal meg is kapott,
Fejedelem földjén híres nagyvásárt tarthatott,
Így a nemzetségről s a folyóról vált nevessé a hely,
Így született isteni keresztségben: Székely-Marosvásárhely!

György Horváth László versével köszönöm szépen a képet Zsuzsikám.
Remekül nézel ki .Gratulálok!
szeretettel Erzsie

Válasz

".....Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé...... "

Válasz