Nagyoroszi közelében álló Pénzásási erdei Turistaház, amely egyszerre akár 40 főnek is képes kényelmes, kulturált szállást biztosítani a börzsönyi túrák pihenői során. A festői környezetben található ház nem csak a családosok és bakancsos turisták igényeit szolgálhatja ki a jövőben, hanem megbízható pihenőhelyet jelent a közelben haladó, Közép-Európa El Caminójának számító Mária-út 1400 kilométeres távját teljesítő zarándokoknak is.

A ház rövid története:

A mai ismereteink szerint 1935-37 táján készül el az épület (a 2013 felújításkor az eredeti épület küllemét hagyományait kívántuk megőrizni a ház korszerűsítése mellett). Az 1948-as államosítási dokumentumokban, a Diósjenői Erdőgondnokság területi kimutatásában, az 1945 előtti volt Wenckheim erdőbirtok részeként, már konkrétan megnevezik az épületet, Pénzásási munkáslakás néven. Valószínűleg a 40-es évek elején a Wenckheim uradalmi erdőbirtok építi fel (Wenckheim József tulajdona volt). Az erdőbirtokon ekkor fokozott gazdálkodás folyt. A Várbükk hegyoldalain és területén nagy kiterjedésű vágásterületekkel, nagy volumenű fakitermelést végeztek, miközben a kőemberi kőbánya és a kő és rönkszállításra tervezett ipar vasút is működött, több kisebb szárnyvonalon. A bányászat iránti elkötelezettség miatt kerül fel a ház sarkán kialakított beugrásban az első Szent Borbála szobor.

A ház egészen 1968-ig marad ilyen állapotban, ekkor az Elzett Flim Sportkör kezdi bérelni a Börzsönyi Állami Erdőgazdaságtól egészen 1975-ig. A jogutód Ipolyvidéki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság 22 ezer Ft-os bérleti díját nem tudja fizetni a sportkör, így elválnak útjaik. A kisebb állagmegóvási munkákon átesett ház egészen 1983-ig újra munkásszállás, raktár, szolgálati hely, ezért lehet, hogy az 1977-s kiadású Kartográfia plakát térképen még munkásszállásként jelölik. Több civil szervezet megkeresése után az erdőgazdaság végül a széles támogatottságú budapesti Gép és Vegyipari Spartacus SE-vel köt bérleti szerződést. Ettől az időszaktól kezdve Szondy kulcsosház néven ismert turisták körében. A természetjáró egyesület nagy lelkesedéssel veti bele magát a felújítási munkálatokba, az együttműködés szerint ugyanis a befektetett érték levonható a bérleti díjból. Az 1984-es felújítást így 1991-ben követi egy másik, de a jó minőségű ivóvíz kérdését, vagy az áramellátás nehézségeit csak részben tudják orvosolni. A ház gondnoka Arnóczki Mihály Nagyoroszi lakos, aki maga is elkötelezett természetjáró. 1998-ban a jogutód Erzsébetvárosi Sportegyesület közös megegyezéssel szerződést bont az erdőgazdasággal, s azóta elhagyottan várta 2013-ig a teljes rekonstrukciót.