1885

Kazuvich Mirkó szép, deli fiatalember, aki Varasd megyében született, előkelő horvát szülőktől (mert előkelő horvát atyák vannak, csak előkelő horvát honatyák nincsenek). Pedig Kazuvich Mirkó éppen horvát képviselő, s mihelyt a mandátumát megkapta, egy nagy utazást tett Amerikában; Pennsylvaniában hosszabb ideig tartózkodván, megismerkedett özvegy mrs. Grummal, egy igen csinos, köpcös menyecskével, s legalább az asszony azt állítja, hogy házasságot ígért neki, sőt egyszer tanúk előtt meg is csókolta. Amit Amerikában, nem tudom miért, komolyan vesznek.

Sőt az asszony, miután megígérte, hogy most hazamegy ugyan az ügyeit rendezni, de egy félév múlva visszajön és elveszi, pénzt is kölcsönzött neki.

Mrs. Grumm egyszersmind hírneves ügyvéd Pennsylvaniában, s Kazuvichot mindenféle ügyekbe bonyolítá, hogy magához kösse.

Kazuvich hazautazott Zágrábba, és eszeágában sem volt többé Amerikába menni. Elmúlt a félév, s rá még egy negyedév, és mrs. Grumm türelmetlenkedni kezdett. Levelet írt Kazuvich képviselőnek Zágrábba, hogy mi lesz már? Jön-e, vagy nem jön?

Kazuvich azt felelte kurtán:

»Annyi bajom van nekem, asszonyom, az ügyvédekkel, hogy eszemágában sincs még feleségül is ügyvédet venni.«

Erre méregbe jött az asszony, és visszafelelte:

»Jól van, uram. De hát törvények vannak az ön országában is.«

Ez bizony perrel való fenyegetés volt. - Kazuvich még egy korrespondens-kártyát nem sajnált:

»Hogyne volnának? Hiszen mi magunk csináljuk.«

No, de ettől már elájult a mistress, s mihelyt az iroda segédei föllocsolták, nyomban hajtatott a vasúthoz mindenféle adóssági kötelezvényekkel, és szerelmes levelekkel ellátva. Volt azok közt egy-két kompromittáló bűnokmány is.

Ahogy felült, meg sem állott Zágrábig, pedig az jó nagy darab út onnan.

Ott mindjárt a hotelben megkérdezte:

- Ki ebben az országban a legmagasabb hivatalnok?

- A bán - mondták neki.

Tehát elment a bánhoz.

- Uram! - kezdé. - Nekem valami ügyem van egy Kazuvich Mirkó nevű horvátországi törvényhozóval.

- Mit akar vele, asszonyom?

- Vagy el akarom venni férjnek, vagy le akarom foglalni a fizetését, vagy be akarom fogatni. Vagy az egyiket, vagy a másikat.

- Hja, az bajos lesz itt, asszonyom - mondá a bán -, mert igaz ugyan, hogy Kazuvich horvát képviselő, de ő most a magyar törvényhozás tagja Budapesten.

Mrs. Grumm hitetlenül csóválta a fejét, azt hitte, ámítja a bán, elindult kérdezősködni a városba is, de mindenütt azt felelték, hogy valóban úgy van, Kazuvich Mirkó most Magyarországon hoz törvényeket.

No, mindegy, egy kis út, és egy vasúti jegy még nem a világ, rohant Budapestre, s egyenesen beállított a képviselőház elnökéhez.

- Van itt Kazuvich Mirkó nevű képviselő, uram?

- Van bizony - mondá Péchy Tamás. - Jó ember, szelíd ember, nekem nem okoz soha semmi bajt.

- Okozott nekem eleget. Hol találom én azt az embert?

- Mit akar vele, asszonyom?

- Török a fizetése, a keze és a szabadsága ellen, mert így és így áll a dolog.

- Hja - mondá az elnök -, igaz ugyan, hogy Kazuvich magyar képviselő, de most Bécsben a közös törvényhozásnak a tagja.

A mrs. újra hitetlenül rázta a fejét. Elindult a városban tudakozódni; mindenki azt felelte, hogy Kazuvich Mirkó ez idő szerint valóban Bécsben hoz törvényeket a delegációban.

Isten neki, még egy vasúti jegyet megeresztett Bécsig.

Bécsben a delegáció elnökét kereste legelőbb. Hanem iszen kereshette azt. Mindenki azt felelte neki:

»Az igaz, volt delegáció, de már szétment, ha hát delegáció sincs, hogy volna akkor annak elnöke?«

Itt egyáltalában semmi felvilágosítást sem kaphatott Kazuvich Mirkó uramról.

Kétségbe volt esve, hogy hol keresse most? Az majdnem bizonyosnak látszott előtte, hogy ismét egy új országba és városba ment törvényeket hozni. De melyikbe?

Felkutatta a szomszéd városokat, tudakolt, fűt-fát kérdezett, de Kazuvich Mirkóról sem Stuttgartban, sem Münchenben nem tudtak semmit.

Visszament Amerikába leverten, elfáradva, kiköltekezve, de egy tapasztalattal meggazdagodva, melyet útjának leírásában ki is emel egy előkelő amerikai lapban, midőn ezeket írja:

»Európában csak egy parlament van, de ezt aztán úgy szállítják városról városra, mint a cséplőgépet szokás falukon, hogy mikor egy faluban elvégzi a cséplést, a másik faluba viszik kölcsön.«