Természet: Mikszáth Kálmán : AZ UTOLSÓ OLIGARCHA

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 742 fő
  • Képek - 17428 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16747 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 742 fő
  • Képek - 17428 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16747 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 742 fő
  • Képek - 17428 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16747 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 742 fő
  • Képek - 17428 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16747 db
  • Fórumtémák - 14 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

 

1885

BEVEZETÉS

 

Az erdélyiek sokat beszélnek egy grófról (Béldi Ferenc grófról), aki a legközelebbi években halt meg Erdélyben, s aki még igazi nagyúr tudott lenni.

 

De ő is már csak képzelődött. S majdnem jogosan, mert a szemüvegét, melyen át a világot nézte, senkinek sem volt bátorsága összetörni.

 

Nem lesz érdektelen följegyezni róla néhány vonást, annál is inkább, mert ő volt az utolsó, aki úgy halt meg, mint oligarcha. Ezentúl már a képzelődés sem fog érni semmit!

 

Bejött a bolondos korszellem, és lefújta a címerekről az aranyos zománcot. Az utókor már csak gazdag és szegény grófokat fog ismerni, de nagyurat nem.

 

Hát vegyük elő a méltóságos urat, tegyünk úgy vele, mintha még meg sem halt volna. Ámbátor ő megnehezteli ezt még a másvilágon is. Mert ő meghalni is úgy tudott, mintha az is a saját akaratából történnék.

 

Gyönyörű ember volt, a természet mindent ráhalmozott, ami a szemnek tetszetős és kellemes. Mint fiatalember künn járt Londonban, s ott megismerkedett György királlyal, mikor ez még walesi herceg volt a szónak mai értelmében: György herceg szerette. A leghívebb cimborája lett. »Nincs országomban olyan előkelő lord« - szokta mondogatni vidám pohárcsengés között. (Mert egy walesi herceget már nem is képzelhet az ember másképp, mint csengő poharak között.)

 

Ferenc gróf jól érezte magát Londonban, és még ki tudja meddig éldegélt volna ott, ha a walesi herceg időközben nem lép a trónra, s ez már derogált a magyar nagyúrnak.

 

Egy királynak nem lehet az ember cimborája, mert azt a cerimóniák kötik, egyébre pedig ő nem bírta használni a királyokat sem.

 

Azért hát becsomagolt, és hazajött az erdélyi birtokaira.

 

I. A NÉGY TARKA LÓ

 

Jókor jött haza.

 

Itt éppen akkor kezdődött az a nagy kötekedés, ezernyolcszáznegyvennyolcat írtak.

 

Ferenc gróf is végigcsinálta. Bátor, rettenthetetlen katona volt, aki sok hősi dolgot vitt véghez, de azt mind úgy le tudta magáról hazudni, hogy gyönyörűség volt hallgatni.

 

Még a saját vitéz tetteit is szétadogatta ajándéknak a hiú tisztecskék közt.

 

Hanem mikor aztán eljött az az idő, amikor az erények bűnhődése következett, akkor Ferenc gróf még a tisztecskék vitéz tetteit is magára vállalta.

 

Kastélyát feldúlták, őt magát elfogták, becsukták, haditörvényszék elé állították.

 

A vádló elmondta a maga vádbeszédét, azután felszólították a grófot:

 

- Tessék felhozni valamit a mentségére.

 

A gróf méltóságos, nyugodt hangon kezdte:

 

- Volt nekem nagyon szép négy tarka lovam, hát azt hallom, hogy azok most a főhadparancsnok istállójában vannak. Én azt tartom, hogy az illetlen dolog. Mert azt a négy lovat az istállómból hajtották el, nem a csatatérről. Azok nem harcoltak a Monarchia ellen és semmiképp sem lehetnek hadifoglyok. Nem amiatt mondom, mintha sajnálnám, de a főparancsnok reputációja végett.

 

- Maradjon a vádlott a tárgynál...

 

- A nyergest harmadéve vettem, Rárónak hítták, pompás tizenhat markos volt.

 

- Egy szót se többet a lovakról.

 

- A hámot is elvitték, pedig annak bizony valami nagy hasznát nem veheti a főparancsnok, mert az én címereim vannak rajta. Hanem az igaz, hogy pompás hám volt, Párizsból rendeltem a múlt ősszel.

 

- Egy szót sem a hámról.

 

- Az ostorhegyes a magam nevelése, azt szeretem legjobban, szilaj és mégis kezes állat, megeszi a cukrot a tenyeremből.

 

- Még egyszer figyelmeztetem a vádlottat, hogy hagyja abba ez ízetlenségeket.

 

- Igenis. Hát mégis a hámról beszéljek? Mit gondolnak az urak, mennyibe került az a hám? A karikák, csattok, az igaz, hogy rézből vannak, és csak megezüstözve, hanem a bőr a híres Brisson cégtől való.

 

A haditörvényszék elnöke dühösen vágott közbe:

 

- Arra feleljen, amivel vádolták.

 

- Míg az urak vissza nem adják a négy tarka lovamat, én addig az önök témájáról nem beszélek.

 

És amit mondott, meg is tartotta.

 

Zaklatták, bosszantották, tízszer, tizenkétszer újra kezdték vele a hadbírósági ceremóniát, de semmivel sem volt rábírható, hogy egyébről beszéljen, mint az ő tarka lovairól.

 

A négy tarka lovat ezalatt az a sors érte, hogy a főhadparancsnok még egy nálánál is magasabb személyiségnek ajándékozta őket. Az roppant megijedt a skandalumtól, s szabadon rendelte eresztetni Ferenc grófot.

 

A grófnak azonban az mindegy volt. Mikor felhívatták s mosolygó arccal közölték vele, hogy szabad, azt felelte nyugodtan:

 

- Szép, szép, de hát a tarka lovaimmal mi lesz már?

 

Még harminc év múlva is, ha osztrák emberrel találkozott, a világért sem beszélt, csak a tarka lovairól, amelyeket ő folyton életben hitt, olyan fiataloknak, tüzeseknek, mint ahogy utoljára látta, s amelyekért folyton kereskedett a Monarchián.

 

Meg is érdemelték különben, hogy jó emlékezettel legyen irántuk, mert a négy tarka ló húzta ki a börtönből.

 

II. A BÁLDI ORSZÁGÚT

 

1867-ben Ferenc grófot is kinevezte báró Wenckheim Béla főispánnak K. megyébe.

 

Még ilyen nagy hatalom nem ült a főispáni székben! Ő ugyan meg volt győződve róla, hogy ő a legalkotmányosabb érzületű ember, de alapjában zsarnok kényúr volt.

 

Tisza Kálmánnak háromszáz mamelukja van, azokkal nem nagy sor uralkodni tudni, de őneki csak egy mamelukja volt, egy Salla nevű földbirtokos, s ezzel az egy mamelukkal tudta szükség esetén a többséget megcsinálni.

 

Ott van rá az eleven példa: a báldi országút. Nem akarta azt egyetlen lélek sem, csak éppen a főispán, s következésképp Salla, a mameluk.

 

A báldi út egyenesen a főispán birtokaira vezetett, s nem is volt rá szüksége senkinek, csak a főispán úr őméltóságának, no meg azoknak, akik esős időben kártyázni jártak hozzá.

 

A következő megyegyűlésen csakugyan becsúsztatta a főispán a tanácskozási tárgyak közé a báldi utat.

 

- Ha jól látom - mondá szétnézve a teremben -, Salla úr kíván szólani.

 

Salla úr fölkelt, és ímmel-ámmal elmondta, hogy ezen országút fogja megállapítani Küküllő megye szerencséjét. Ha ezt az utat fölépítik, az egész országnak Küküllő megye fog szolgálni mintául. A világ szeme ránk néz, uraim. Egy híres tudós a keményítő fogyasztása szerint gondolta alaposan megösmerni az országok műveltségét; ő (ti. Salla) az utak minéműségéről von következtetést a lakosok életrevalóságára. Küküllő megyét olyan gazdaggá teszi a báldi út, mint aminő Belgium.

 

Egyszerre három szónok is felugrott, Sallát megcáfolni.

 

- Csak egyenkint tessenek beszélni.

 

Mikor az egyik kibeszélte magát, a főispán fölmordult:

 

- Salla úrnak észrevételei vannak a szónok előadására.

 

Salla úrnak nem voltak ugyan észrevételei, hanem a főispáni omnipotencia kívánta, tehát felállt, és hebegett valamit az előtteszóló érvelésére, újólag melegen ajánlva a báldi országutat.

 

Salla replikája után a második ellenzéki szónok tartott egy heves dikciót az út ellen, melyre ő nem szavaz meg semmi költséget, ha tetszik, köveztessék ki jószándékkal, mint a pokolba vezető utat.

 

Amint bevégezte, a főispán egyet pislantott végig a karokon és rendeken (ő még mindig azoknak hitte), s újra így szólt:

 

- Salla úr személyes ügyben kér szót.

 

Salla megint hebegett valamit, mire fölugrott a harmadik szónok, Dobándi Mátyás uram, és egy álló óráig argumentált a főispánék terve ellen.

 

- Salla úr kíván még a kérdésre reflektálni. Salla úré most a szólási jog!

 

S ez így ment az egész gyűlés alatt. A szegény Sallának kellett felállni, beszélni minden ellenző szónoklat után, míg végre őméltósága elunván az ülést, előtte keresztbe fektetett kardjára csapott.

 

- Tisztelt megyei bizottság! A kérdés ki van merítve. Hallottam néhány véleményt és indokot az országút ellen is, de azok jobbadán meg lettek Salla úr által cáfolva, tehát kimondom a többség véleményét, hogy a báldi országút ki fog építtetni.

 

Nagy zsivaj támadt erre a teremben. A bizottsági tagok izgatottan kezdtek fészkelődni.

 

Az ellenzék vezére, egy Bethlen gróf, odalépett az emelvényhez, és felkiáltott:

 

- Szavazást kérünk!

 

- Hogyisne - szólt a főispán megbotránkozva -, ki hallott olyat, mikor már egyszer az elnök kimondja a határozatot?

 

- De ha a határozat jogtalan! - felelte fel az ellenzéki vezér.

 

Az oligarcha szúrós szemeivel rátekintett, s mogorván mondá:

 

- Ugyan ne tereferélj itt, öcsém, mert mindjárt a nyakad közé vágom a süvegemet.

 

Majd folytatá emelt ünnepélyes hangon, felállva:

 

- Uraim, tisztelt bizottmány! Köszönetet mondok önöknek, hogy ily szép számmal megjelentek gyakorolni alkotmányos jogaikat, mert az alkotmány a legszebb jog, mely minden zsarnokságnak és erőszaknak véget vet. Én, aki szerencsés vagyok, mint az alkotmány szolgája az önök határozatainak végrehajtó őre lenni, köszönetet szavazok újabbi hasznos működésükért, és a megyegyűlést ezennel berekesztem.

 

Hát bizony így épült föl a báldi és még igen sok más út egyebütt - a hazafias és áldozatkész többség akaratából.

 

III. A REJTÉLYES DOBOZ

 

Van a belügyminisztériumban, vagy ha nincs, hát bizonyosan volt még Tisza Kálmán alatt is egy skatulya, amit a belügyminiszterek egymástól örököltek már hosszú idő óta. Rajner Páltól elörökölte Tóth Vilmos, Tóth Vilmostól Szapáry Gyula, Szapáry Gyulától Tisza Kálmán.

 

A skatulyát mindenik miniszter felbontotta, s mindenik elcsodálkozott a tartalmán, mert egy rendjel volt benne: a vaskoronarend másodosztályú keresztje.

 

Ez olyan rejtélyesnek tűnt fel a minisztereknek, mint nekünk a »Fuit« sírkő a Városligetben. Egy vaskoronarend, ami itt hányódik, vetődik, és az ördögnek sem kell. Egy rendjel, amihez nem akad gazda Magyarországon, ez hallatlan! Micsoda história lehet ebben a satulban eltemetve!

 

A legöregebb miniszteri tanácsosok emlékeztek rá, és elreferálták.

 

Én azonban meg akarom kímélni az olvasó publikumot a minisztertanácsosok referádáitól, inkább magam mondom el a rendjel történetét.

 

Természetesen összefügg Ferenc gróffal. Másképp nem is beszélnék róla.

 

A gróffal ugyanis az történt az idők hosszú folyamán át, hogy megöregedett. Még akkor is szép és hatalmas ember volt, talán nagyon is hatalmas.

 

Némely erőszakoskodásai szemet szúrtak Rajner Pálnak, s egy napon az öreg egy pecsétes levelet kapott a minisztériumból.

 

A levél mellett ott volt a kis dobozka is.

 

- Bontsa csak fel, barátom, mi van benne? - mondá a titkárjának.

 

A titkár felbontotta, és kihúzta belőle a vaskoronarendet.

 

- Hát ez mi? - kérdé a gróf, de nem nyúlt hozzá.

 

- Az egy rendjel.

 

- Jó. Hát a levélben mi van, olvassa el a levelet is.

 

A titkár fölolvasta az írást harsány hangon.

 

»B. grófot főispáni állásától hanyatló egészsége folytán fölmentem, s hasznos szolgálatai jutalmául a vaskoronarend középkeresztjét adományozom.«

 

- Ohó, no hó! - kiáltott fel a gróf (ez volt a kedvenc felkiáltása). - Hát ki mondotta, hogy én beteg vagyok? No, ez szép história. Menjen csak, amice, a doktorhoz, hívja ide. Bizonyosan Pesten járt, s füllentett a miniszternek. Ez már mégis szemtelenség ettől a doktortól. Megcsapatom. De megálljon csak, amice, olvassa csak még fel egyszer.

 

A titkár még egyszer felolvasta.

 

- És mit gondol maga, amice, mit akartak ezzel mondani?

 

- Azt, hogy méltóságod már nem főispán.

 

- Azt nem lehet, fráter - mondá a gróf rendületlenül. - Hiszen az alkotmányt még nem törülték el, hiszen az országgyűlés még együtt van.

 

(Az utolsó oligarcha még azt gondolta, hogy az alkotmány csupán az ő kedvéért van meghozva.)

 

Csakhamar előkeresték a doktort, de az égre-földre esküdözött, hogy már hat esztendeje nem volt Pesten, és soha életében nem látta Rajnert.

 

- Akkor hát más doktor volt. No, majd előkeresem, ha a föld alól is. Hanem most legelőször üljön le, szekretárius amice, és írja, amit diktálni fogok.

 

A szekretárius reszkető kezekkel pingálta:

 

»Nagyméltóságú miniszter úr!

 

Nagyméltóságodat szépen felültette valaki, hogy az én egészségem hanyatlik. Én, hála istennek, teljesen egészséges vagyok, elannyira, hogy még a gomblyuk betegség sem bánt. Azért hát itt küldöm ezen iskátulyát, azzal az alázatos megjegyzéssel, hogy úgy látszik nagyméltóságod bokros teendői közepett nem ért rá eleget forgolódni jó modorú úriemberek között.«

 

- Punktum, amice. Hozza ide, hadd írjam alá.

 

Aláírta, és megporozta.

 

- Most pedig lássunk a többi ügyekhez.

 

Elővette az asztalról a hivatalos aktákat, és végzéseket jegyzett föl rájuk, mintha semmi sem történt volna.

 

A titkár csak nézte, nézte egy darabig, de azután nem állhatta meg, hogy ne figyelmeztesse.

 

- Minek töri magát méltóságod? Hiszen ez már nem a mi dolgunk. Itt már nem méltóságod parancsol.

 

- Hogy nem én parancsolok? - kérdé megütődve. - Hát igazán azt gondolja, amice! Hát igazán azt hiszi, hogy annak az írásnak több ereje van, mint nekem?

 

Biz annak több ereje volt.

 

Különben még sok ideig élt azután folytonos friss egészségben, s mindig kutatta azt a gaz doktort, aki Rajner Palit felültette az ő egészsége hanyatlásával.

 

Merthogy a saját eszéből ily ráfogással élt volna Rajner Pál, azt már még Rajner Pálról sem lehetett néki föltenni.

 

Néhány év előtt hunyta be a szemét végképp az utolsó magyar oligarcha, akinek olyan nagy volt a tekintélye, és akit oly tisztelet környezett, hegy tulajdonképpen sohasem merték a szemeit felnyitni.

 

Halála után a megfenekedett rendjel természetesen újra felszabadult örömtelen vesztegléséből; a belügyminisztérium most már bátran visszaküldhette Bécsbe.

 

Vissza is küldte, amint halljuk, nemrégen.

 

(De talán nem is kellett volna elárulnom, hogy van most egy fölösleges vaskorona, a rend kancellárjánál.)

 

 

Címkék: elbeszélés

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Miclausné Király Erzsébet írta 3 napja a(z) Boldog Névnapot! videóhoz:

Rádiné Zsuzsikának szeretettel. Isten éltessen ,boldog névnapot

Miclausné Király Erzsébet 3 napja új videót töltött fel:

schrancz Erika írta 6 napja a(z) SZÉP VERSEK fórumtémában:

Csokonai Vitéz Mihály : A tavasz Az egész világ feléledt S az ...

Rádiné Zsuzsa 1 hete új videót töltött fel:

Rádiné Zsuzsa 1 hete új videót töltött fel:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu