A nyanya az ágy szélén ült. Arca csupa bemetszés, ránc, barázda, rovás; csak a fogsora villogott fiatalon. Harminckét gyönyörű foga volt az egri SZTK-ból, vadonatúj.

Kászonyné Kakas Hanna barátságosan rámosolygott, és elébe tartotta a mikrofont. Azt mondta:

- Csak meséljen bátran tovább a kedves néni. Se hangosabban, se halkabban, hanem úgy; mint eddig. Ez a készülék arra való, hogy megőrizze azokat a szép régi történeteket, amiket a kedves néni mesélni szokott.

- Nem kell magyarázni - szólalt meg a fiúunoka, aki egy szál klottnadrágban feküdt a másik ágyon, és egy Olcsó Könyvtár Balzacba volt belemerülve. - Már a tavasszal direktbe közvetítették a nyanyát a televízión.

- Hát akkor tessék hozzáfogni - bátorította a nyanyát Kászonyné Kakas Hanna, és nekem odaszólt: - Légy szíves.

Elindítottam, a magnót. A nyanya minden elfogódottság nélkül, lassú lélegzettel, alig észrevehető palócos tájszólással mesélni kezdett Kiss Puki Bálintról, az öles termetű, mindent bíró patkolókovácsról, akit a hadiki híd alatt, a folyó jegén, halálba kergetett a ludvérc.

- Nem a lidérc? - érdeklődött Kászonyné Kakas Hanna.

- Én ludvércnek tudom, aranyoskám.

- Akkor az úgy is van. Milyenféle dolog a ludvérc, kedves néni?

- Én már elég sokféle ludvércet láttam, aranyoskám. Egyszer ostorszál vékonyságút, amelyik egész üstököscsóvát vont maga után, máskor olyan kicsikéket, mint az egér farka, akkora fényecskékkel a tetejükben, mint a gyufaláng. Melyik milyen. Tegnapelőtt például majdnem akkora ludvérc rohant itt keresztül az udvaron, mint a templom tornya.

- És azt a kedves néni a saját szemével látta? - kérdezte Kászonyné Kakas Hanna.

A nyanya meglepetten elhallgatott, amitől összekoccantak az egri fogak. Rábámult Kászonyné Kakas Hannára.

- Miért? - kérdezte aztán. - Maga talán még nem látott ludvércet, aranyoskám?

- Látni éppenséggel nem láttam - mondta óvatosan Kászonyné Kakas Hanna. - Egész mostanáig azt hittem, hogy az csak a mesében van.

- Hát hol dolgozik maga, aranyoskám? - csodálkozott a nyanya.

- Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, kedves néni.

- Érdekes - mondta fejcsóválva a nyanya. - Pedig az én nagyobbik unokám is oda jár. Mit is tanul Jóskánk? - fordult az ágy felé. - Sose akar az eszembe jutni.

- Kibernetikát - mondta a klottnadrágos unoka, föl se nézve a Betti néni-ből.

1949

Rajk László külügyminisztert, a párt régi harcosát, saját kérésére halálra ítélték.

A kivégzés a kölcsönös egyetértés és bizalom jegyében folyt le, kisszámú meghívott előtt.