Természet: Tamási Áron: BABRA ÉS IBOLYA

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 735 fő
  • Képek - 17510 db
  • Videók - 6759 db
  • Blogbejegyzések - 15643 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 735 fő
  • Képek - 17510 db
  • Videók - 6759 db
  • Blogbejegyzések - 15643 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 735 fő
  • Képek - 17510 db
  • Videók - 6759 db
  • Blogbejegyzések - 15643 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 735 fő
  • Képek - 17510 db
  • Videók - 6759 db
  • Blogbejegyzések - 15643 db
  • Fórumtémák - 16 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,
Rádiné Zsuzsa
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

 

 

 

Egy porszem is valami, habár messze van a csillagtól.

 

Hát ilyen volt Füved faluja is Betlehem mellett. Együtt említem mégis őket, mármint a porszemet és a csillagot, s nemkülönben a két falut; együtt említem, mert ahogy Betlehem fölött egy fényes csillag ragyogott, Füved fölött is úgy lebegett egy porszem. A csillagról tudjuk valahányan, hogy a kerek földnek mily nagy vigaszt jelentett, de a füvedi porszemről csak én tudom, hogy egy történet.

 

De egy történet is valami.

 

Különösen akkor, ha mond is valamit annak, aki a világ dolgaiban nem akar nagyokat döccenni. A világ dolgai helyett mondhatnám azt is, köznapi szóval, hogy életünk folyása: s a döccenés helyett is használhatnék bukdácsolást. De hát világot említettem mégis, mert ez a füvedi történet is úgy kezdődött, mint maga a világ.

 

Vagyis kezdetben nem volt sehol semmi.

 

Csak a nap sütött, hegyes fénnyel és csípősen villantva sugarait, ahogy tavasz kezdetén szokása neki. Haladt is már a nyugta felé, s emiatt s igen ingerkedett. Teliszúrkálta fénnyel az udvart, melyen a háznépe, szombat lévén, éppen szorgoskodott. Számban nem volt tömérdek az a háznépe, mert mindösszesen hárman voltak, csak csupán. Vagyis a gazda, egy hallgatag s nem kedvetlen ember, bizonyos Bürök Pál nevű; s másodiknak, mint első személy, ott volt Bürökné asszony, aki Jozéfa nevet viselt; s ott volt maga Ibolya is, huszadik esztendejében a fénnyel csiklandozó napon, lengő szoknyácskában s dióbarna szemében tömörű fénnyel, s olyan dereka neki, mint a kecses korsó, melybe három piros rózsánál többet nem tehettél volna.

 

S no, még volt valaki.

 

Bár ugyan csak egy tyúk volt, akit valakinek mondok. De hát mit tegyek, ha oly nagy személy volt az a tyúk! Kettyegett és kotyogott folyton, borzas indulatában meg nem állt egy percre, hanem megereszkedett szárnyakkal csak keresgélt, s őgyelgett szegény, kottyot hullatva folyton.

 

Bőséges ösztönével szeretett volna megülni már.

 

- Kuporítsátok már meg! - mondta a gazda.

 

Megfortyant menten Jozéfa, ami nem is volt csoda. Hát hogyne, hiszen tudta Bürök Pál is, hogy várják és várják Mosódról a tojást, amit a tyúk alá akarnának tenni. De nem jön az a mosódi asszony, aki hozná a tojásokat, azokat a hírneveseket, amelyekből ha tyúk lesz, tojik az háromszázat is egy esztendőben. Nem jön az a mosódi Borka asszony, pedig a jóságos Istenre fogadta, hogy délidőre itt lesz azzal a harminc tojással.

 

- Nem hallod, hogy kuporítsátok meg azt a tyúkot! - szólt megint a gazda.

 

- Mire kuporítsuk meg? - kérdezte Jozéfa.

 

- Bármire!

 

- Burgonyára talán?

 

- Tőlem köveket is tehettek alája.

 

Ibolya nem szólt, nem is hallotta talán a fortyanásokat, mert derűs arccal és a napsugarak villadozó ágai között az udvart söpörte. Bizonyára az ábrándok virágain időzött, vagy a vágyak meleg fuvalmaiban fürdött.

 

Ki tudja.

 

- Biztosra mondta Borka néni? - kérdezte megint a gazda.

 

- Egészen biztosra.

 

- S mit mondott?

 

- Azt, hogy azt.

 

Bédugultak s vártak. S no, végre megérkezett Borka néni, a karján egy vesszőkosárral, ami piros kendővel le volt takarva.

 

- Hányat hozott? - kérdezte Jozéfa.

 

- Harminchármat.

 

- Ráadásnak azt a hármat?

 

- Nem.

 

- Hát?

 

- A szerencsét hoztam ráadásnak.

 

Somolyogva hallgatott egy kicsit, majd Ibolya felé kandikálva, nagy csemegének így szólt:

 

- S hoztam még valamit.

 

- No!

 

- Babra Károlytól egy üzenetet.

 

Ibolya odavillant, s megállt. A gazda is kerekre nyitotta a szemét, s Jozéfa pedig a kötényét markolászta. A tojások egy percre elmerültek, s a kotlóstyúk kotyogása pedig olyan lett, mint a buzgó és töredelmes imádság, melyet az Isten ha meghallgat egyedül. Mindez nem is volt csoda egyáltalán, mert az a mosódi Babra Károly sok levelet írogatott Ibolyának, s azokból a levelekből sohasem hiányzott a szívbéli eltökéltség, mely szerint, ha az Isten őt megsegíti, hát akkor...

 

- Rang van? - kérdezte Bürök Pál.

 

- Őrmester! - mondta Borka néni.

 

Jozéfa is mindjárt csámcsogott egyet, s felemelte még az egyik karját is.

 

- Halljunk oda!

 

- S nem is akármilyen őrmester - folytatta Borka néni. - Hanem... No, Ibolya, találd ki!

 

- Nem tudom - mondta a lány.

 

- Csendőr, édes gyöngyöm, csendőr! Tudod, mi az? Szép ruha, villogó csákó, jó megélhetés s nagy hatalom! Tudod, milyen híre van neki? Mint egy uralkodónak! Ahol elmegy; mindenütt tágítanak; s úgy félnek tőle, hogy még az oroszlán is egérlikat keres.

 

Ámulva hallgatták, hogy milyen nagy rettenet Babra Károly. Bürök Pál nyakángatott, hogy mit hozott a perc; Jozéfa az ajakát csipdeste a két ujjával, Ibolya pedig pírba borulva állott, zaklatott szívvel és egy kicsit borzadállyal.

 

Csak a tyúk kotyogott, változatlanul.

 

Végre Bürök Pál helyre rázta magát, s meglükkent benne az indulat, hogy ő sem akárki, a kutya mindenit neki!

 

- No, Babrából nem élünk meg! - mondta.

 

Mind ránéztek, hogy vajon mit jelent ez a hirtelen szó. Borka néni úgy ereszkedett a pillantásával Bürök Pálra, oldalból, s egy kicsit felülről is, mintha öreg kakast látott volna, kinek megrebbent a szárnya. Jozéfa feddőleg tekintett reá, Ibolya pedig ijedelemmel ingott a rózsaágon.

 

- Egy-kettő! - mondta Bürök.

 

- Maradjunk az egynél - szólt Jozéfa.

 

- Akkor rakjátok le a tojásokat!

 

Hát jól van, a tojásokat mind belérakták egy nagy kosárba, rá a fészekre, amely elő volt már készítve, gondosan.

 

- Ibolya, fogd meg a tyúkot! - mondta akkor Bürök.

 

Már mozdult is a lány, de abban a percben Babra Károly belépett a kapun. Henye módon szalutált az egész családnak, majd sorjában parolázott is. Büröktől megkérdezte, hogy miképpen szolgál az egészsége; Jozéfának dicséretet vetett, hogy minő pirospozsgás az ábrázata; Ibolyát pedig hátban meglapogatta, mint húsvét előtt a bárányt, hogy lám csak, ebből lesz aztán a jó falat.

 

- Vártál, szentem? - kérdezte is tőle.

 

- A szentek a templomban vannak - mondta Bürök.

 

- Azt hittem, hogy a mennyek országában - nevetett Babra.

 

Gondolta Borka néni, hogy ráhúzza a zöld levelet a tövisre, s így szólt:

 

- Ki hol akarja.

 

Csend lett. A tyúk a kerítés deszkája mellett borzosan futkosott, szorgosan kottyogva is, ijedten is egy kicsit. A hangja bepettyezte a csendet, s a fülekben is elült, mint a nyugtalankodó tavaszi mag.

 

- Ibolya, fogd meg a tyúkot! - mondta ismét Bürök Pál.

 

Mozdult is a lány rögtön, de ahogy közelített volna a tyúkhoz, az bizony tovább iramodott, s majd ismét tovább. Nézték a buzgalmat, s feddőleg ingatták a fejüket a tyúkra, aki nem akart megkuporodni, hogy Ibolya megfoghassa.

 

Nézték.

 

Bürök Pál hümmentett mindegyre, hogy micsoda oktalan állat ez a tyúk; a két asszony pedig Babra Károlyt nézte, hagy micsoda vitéz az olyan ifjú, aki csak áll, s aki csak nézi a szíve választottját, miközben az oly lelkiből és hasztalanul törekszik. Észre is vehette Babra a késztető pillantásokat; vagy az is lehet, hogy a hatalom tüze kezdett pattogni benne. Így volt, avagy úgy volt, de az egyik percben, s egy kicsit dölyfösen, így szólt:

 

- Megfogom én!

 

Oda is lépett menten Ibolyához, akit derékon fogva, a háta mögé állított; majd elindult a tyúk felé. A tyúk azonban igen szaporán kezdett futni, és nagy ijedelemmel kotyogott is sűrűn. Néha hátratekintett, de meglátván olyankor a Babra fején a kakastollas csákót, bizony rebbenve iramodott előle, mert nem kakas kellett neki, hanem csirkét szeretett volna költeni.

 

- Fél a kakastollutól! - mondta is Bürök.

 

Igaza lehet Bürök Pálnak, gondolta Babra, s odaadta a csákót Ibolyának, hogy tartsa addig, amíg ő megfogja a tyúkot. S hajadon fővel nekiindult ismét, hogy a markát rátegye a tyúkra. Nem mondom, az okosság csakugyan segített valamit, mert amikor a tyúk ismét hátratekintett, lejjebb eresztette a szárnyát, s a kotyogásában nem volt már oly sok rémület, mint azelőtt. Szinte-szinte el is érte már Babra a tyúk farkát, de abban a pillantásban, nyilván az érintés miatt, rebbenve szökött odább a tyúk.

 

- Az anyád irgalmát! - mondta Babra.

 

Megvonogatta az izmait a vállán, s megigazította a derékszíját is, mint aki nagy és vitézi tettre készül. S utána ugrott egyet a tyúk felé, de abban a pillantásban a tyúkban is fellobbant a rémület, s egy rebbenéssel a kerítés tetejére repült, s a kerítés tetejéről be mindjárt a kertbe, amely tele volt virágzó fákkal s a virágzó fák mézgás lüktetéssel; s tele volt mindenféle bokrokkal, amelyek a tavasz mámorában mind meg voltak dúsan bolondulva.

 

- Az anyád paradicsomát! - mondta Babra.

 

S nekibőszült a kerti terepen. Ugrott nagyokat, de rebbent a tyúk is lelkiből. Máskor meggondolta Babra, s cselvetéssel mászott a tyúk után, aki ott rejtőzködött valahol a bokorban. Lassan és okos ésszel hajtogatta az ágakat, de a tyúk odalett egészen. Nem hallatszott még a kottyanása sem; s ha pedig mégis szólott egyet, akkor onnét szólt, a másik bokorból.

 

- Csak vitézül! - biztatta Bürök.

 

Hátranézett Babra Károly, s hát a feje a kerítés fölött van mindenkinek, s úgy lesik onnét a hadjáratot. Hát ez nagy baj, gondolta magában, mert különben abbahagyná talán ezt az oktalan tyúkot. Így azonban, vélte mégis, szégyen lenne tyúk nélkül maradni:

 

Még a fogát is megvicsorította.

 

- A tetves mindenit neki! - mondta.

 

S nekirugaszkodott ismét. Törtetett a zsenge fűben, s ugrott nagyokat: ha kellett, belé egyenesen a bokorba. A tyúknak azonban szárnya volt, akármilyen gyatra is, s rebbenni tudott a végső veszélyben. Rebbent is, egyre messzebb, s Babra utána, bolondabbul egyre, káromkodva és véres kezekkel.

 

Odaveszett, oly messze járt már.

 

S a háznépe várt.

 

S egyszer aztán, úgy alkonyat előtt, csakugyan megjelent Babra Károly. A haja csapzott volt, a ruhája tépett, s fürdött a verítékben.

 

- S a tyúk? - kérdezte Bürök.

 

- Húzza az ujjára - mondta Babra.

 

Úgy szuszogott, hogy a szava is csak töredezve jött; s oly gyámoltalanul állt, hogy az ember könnyei majdnem megeredtek. Az Ibolya kezéből elvette a csákót, de nem tette a fejére vissza. Hanem lassan és szinte vánszorogva, s köszönés nélkül is, kiment a kapun.

 

Ibolya siratta magát.

 

A többiek is szomorúak voltak valahányan. Csak a lenyugvó nap lobogott örömben.

 

 

 

Címkék: novella

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Rádiné Zsuzsa 14 órája új videót töltött fel:

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) Időjárás és ember kapcsolata – HUMÁNMETEOROLÓGIA fórumtémában:

Back to top MIGRÉNES IDŐSZAK KEZDŐDIK! Hétfőn ...

Rádiné Zsuzsa írta 14 órája a(z) Réthy László: ÉLET képhez:

Rethy_laszlo_elet-001_2098826_3474_s

Bármerre is, tekint a szem, Mindenütt: élet! élet! Rózsás ...

Rádiné Zsuzsa 14 órája új képet töltött fel:

Rethy_laszlo_elet-001_2098826_3474_s

Miclausné Király Erzsébet 16 órája új blogbejegyzést írt: Tamási Áron: BAKTÉRÍTŐ

Rádiné Zsuzsa 21 órája új blogbejegyzést írt: Fák enyhíthetik a városi hőséget

Rádiné Zsuzsa 21 órája új blogbejegyzést írt: TERMÉSZET Egy kecses parti madár

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu