ROOSEVELT TÉR

A Móra Ferenc Múzeum lépcsősora a Roosevelt térre vezet. A század elején még itt tartották a makai piacot, amelynek helyét a harmincas években parkosították. Később a tér közepére hatalmas medence került, amelybe 1966-ban világító szökőkutat építettek. A vízsugarakat piros, sárga, lila, kék és zöld színre festik a medence fenekére rejtett reflektorok.

Útközben szobrokkal találkozunk.

Mindjárt a lépcső mellett áll Reizner János, a múzeum egykori igazgatójának mellszobra (Fritz Mihály, 1997). Reizner „Szeged története" címmel írt máig kiválóan használható városkrónikát.

A Tiszát szegélyező partfalnak háttal, a térre néz a márványból kifaragott Móra Ferenc (Tápai Antal, 1943), mellette gabonakévén üldögélő parasztfigura: ő Mátyás, Móra: Ének a búzamezőkről című regényének hőse.

A Roosevelt teret kettéosztó hídfő árnyékában bújik meg Mikszáth Kálmán mellszobra (Ungvári Lajos, 1961), Mórával szemközt a másik író és múzeumigazgató, Tömörkény István szobra látható (ugyancsak Tápai Antal műve, 1939-ből).

A múzeumépület belvárosi végfalánál Klauzál Gábor mellszobra néz vissza a Stefánián sétálgatókra (ifj. Vastagh György, 1906). Átellenben, a Tisza-parti oldalon Markovits István, a magyar gyorsírás úttörőjének bronzból öntött büsztjét (mellszobrát) találjuk (Horváth Géza, 1913).

A belvárosi Tisza-hidat az 1990-es években újították föl.
A híd alatt nádból-gyékényből épített halászpajta állt – míg csak porig nem égett... Azért a közelben még lehet hamisítatlan szegedi halászlevet kanalazni: sétáljunk át a Roosevelt teret megfelező híd alatt, s a játszótér túloldalán már asztalhoz is ülhetünk a városban csak Sótartónak becézett halászcsárdában.

Útközben azért lépjünk oda a Tiszát elmélyülten szemlélő Juhász Gyula szobrához. (Segesdi Györgyöt, az 1958-ban átadott szobor alkotóját e művéért Munkácsy-díjjal jutalmazták.)

Amikor körülnézünk a játszótéren, képzeljük el a tiszai halászok kosarait, amelyekben némán tátognak a folyóból kifogott halak: egészen 1950-ig itt volt a halpiac, s a teret a nagy árvízig Hal térnek nevezték. Itt pöfögött az alsótanyai madzagvasút: a keskeny vágányú kisvasút Pusztamérgesig 77,7 kilométert tett meg, s a tanyai megállókban fölcihelődhettek rá a piacra igyekvő árusok.