Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!
Mindenki külön álmodik,
egy szebbé formált, teljesebb világról,
hol élet terem, s gyümölcs lóg a fáról,
hol közös emléket gyűjtöget a nép,
s mert ezt teszik, ettől lesz szebb a kép…
Ám mért van az, hogy együtt nem merünk,
közös tervekkel egymás szemébe nézni?
Ősi titkokat méltón felidézni,
s használni lelkünk teremtő erejét?
Szembemenni egy elbutult világgal,
kezünkben egy felemelt békeággal
hirdetve élőn, hogy van szebb jövőnk!
Hogy életünk nincs előre megírva,
hogy nem kell végig élni nyögve, sírva,
mert van jogunk, hogy azt magunk formáljuk,
hogy önmagunkért, mind, egyként kiálljunk!
Csak nyelvünk kódját kéne értenünk,
mit magyaráz a tiszta szó nekünk,
a magyar szó számunkra mit mutat,
hogy megtaláljuk együtt az utat.
Álmodjunk hát mától egy szebb jövőt,
nem sikerest, vagy az égbe növőt,
nem harcosat, mely pusztít, gyilkol, öl,
mert kárt tesz csak a szétzúzó ököl.
Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.
De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!
És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk,
hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!
Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a szent mise,
éltessük lám, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szebb lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!
Hazánkat, s lelkünk emeljük fel,
s ezért – biz’ – együtt álmodni kell!
Aranyosi Ervin © 2019-07-08.
Kommentáld!