Nagyszerű emberekkel, történetekkel, tájakkal és annyi szépséggel találkoztam, hogy már most egészen biztosan tudom, még visszamegyek.

Úgy éreztem, hogy mielőbb fel kell fedeznem a Kelet-európai-síkságon elterülő Belarusz Köztársaságot. Egy olyan hely megismerésére vágytam, ami kikapcsolódást és feltöltődést ad.
Összesen négy éjszakát töltöttem a fővárosban, Minszkben. Elcsíptem egy darabkát a minden évben megrendezett Vulica Brasil fesztiválból.

A gólyák általában augusztus elején kezdenek gyülekezni, majd a fiatalok kisebb-nagyobb csapatai augusztus 20-30 között indulnak útnak, az öregek viszont csak szeptember elején. Virág Péter fotográfus még 2019. június végén készített egy fotósorozatot a fiókák gyűrűzéséről.

A felvételek a Öskün, a Veszprém megyei kis településen készültek, ahol a fehér gólyák látványgyűrűzését végezték el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakképzett madarászai.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján meghirdetett, 2020 év madara, internetes lakossági szavazás nyertese az erdei fülesbagoly lett.

Az MME adatai szerint, összesen 6576 szavazat érkezett, ebből 3146-ot, azaz 48 százalékot kapott az erdei füles.

Az Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költő erdei fülesbagoly. Neve ellenére inkább kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg.

Igen nehéz feladat jellemezni a fürkészdarazsakat egy rövid terjedelemben. Ezért arra gondoltam, hogy inkább néhány olyan érdekességet írnék róluk, melyek engem is régóta foglalkoztatnak.

Történik mindez azért, mert a fürkészek tevékenységéhez nagyon sok negatív érzés tapad.
Az ismert, hogy a nőstény darázs sokszor testhossznyi tojócsövével izgatottan rohangál a fenyők törzsén, majd  valami rejtélyes módon a pár centis hajlékony csövet beereszti a tömör fán keresztül egyenesen a pondró testébe, amely ott kifejlődik, a gazdaszervezetet használva tápanyagnak.

A jégkori megafauna egyik ikonikus tagja volt a barlangi medve, s rengeteg csontlelete maradt ránk Európában, amelyekről számtalan kutatás is született. Ennek ellenére sincs biztos adatunk arról, hogy mi okozta a faj végzetét.

Egy nemzetközi kutatócsoport most 14 európai helyszínről származó 59 barlangi medve csontmaradványából kinyert régiDNS vizsgálatát végezte el, ezeken belül pedig az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS volt az adatok forrása.

Több mint felére csökkent az erdőben élő gerinces állatok populációja az elmúlt 50 év alatt.

Az erdők biodiverzitásáról a Természetvédelmi Világalap (WWF) vezetésével készült első globális állapotfelmérés szerint 1970 és 2014 között a 455 vizsgált populáció 53 százalékkal csökkent.
A legnagyobb veszteségeket a trópusi erdők, köztük az amazonasi esőerdők állatai szenvedték el, ahol a legnagyobb számban élnek erdőlakó gerincesek – állapította meg a nemzetközi környezetvédelmi szervezet által 2019.