A sáfrányok – vagy ahogy sokan ismerik, krókuszok – igen gyakoriak a kertekben, de a virágüzletekben is népszerű kora tavasszal. Több fajuk a természetben is előfordul, így például a Duna-Tisza közén a tarka sáfrány (Crocus reticulatus), mely február elején virágzásnak indult a Kiskunságban.

Csend honolt a völgyben a hosszú téli éj után. A sudár fák néma serege ünnepi csipkébe öltözve várta a hajnalhasadást, de az - akár egy kényes kisasszony - még kérette magát...

A borongós szürke ég alatt egy örökkévalóság kivárni az első fényt, amely nem a megszokott lendülettel suhant át az erdőn, csak félénken lopakodott az ágak között.

A melegedő tengerek hatására következik be a korallfehéredés, amely elpusztítja a korallközösségeket. Vajon milyen biológiai folyamatok állnak a hátterében?

A korallfehéredés az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb mértékben és egyre több helyszínen észlelhető, de annak ellenére, hogy maga a jelenség igen nagy visszhangot vált ki mind a laikusok, mind a szakemberek körében, a mögöttes molekuláris- vagy sejtszintű okokról keveset tudtunk.

A Déli-sark vidékének rekordhőmérsékleteiről a nagyon hideg jut eszünkbe, azonban ott most nyár van...

Az Argentína által üzemeltetett Esperanza Kutatóállomás tartotta egészen 2020. február 6-ig az Antarktisz abszolút maximum hőmérsékleti rekordját, amelyet 2015. március 24-én mértek, és 17,5 Celsius-fok volt. A kutatóállomáson 1961-ben kezdődtek meg a rendszeres meteorológiai mérések, a legrégebbi folyamatos mérési adatsort ez az állomás szolgáltatja.

Kazahsztánban május második felében már fülledt meleg volt az idő. Kanshengel környékén a Tau-Kum sivatagban, a bokrokon a nagy hőségben agámák hűtötték magukat, a minimálisan lengedező szélben.

Nekünk nagy kihívás volt, hogy milyen madarakat láthatunk – hazánktól igen távol. A sivatag nem kényezteti el a madarászokat, olyan mint a távoli észak egyen fenyvesei, sokat kell egy-egy madárért járkálni.

A Királyi Botanikuskert felajánlotta segítségét a növények magjainak begyűjtésében és a ritkaságok tárolásában. A magokat a világ legnagyobb magbankjában, a Millenniumi Magbankban (MSB) helyezik biztonságba.

A magbankban 190 ország 2,3 millió magját őrzik biztonságos és ellenőrzött környezetben, föld alatti tárolókban.

Szakértők egy csoportja újabb vázlatokat azonosított a Sziklás Madonna alatt.

Egy új, röntgenes vizsgálat alapján a gyermek Jézus alakja van elrejtve Leonardo da Vinci híres festménye alatt – számol be a Live Science. Nem ez az első alkalom, amikor bizonyítékot találnak arra, hogy a Sziklák szűzét egy korábbi alkotásra vitték fel, 2019-ben például Mária figurája mögött egy egészen máshogy ábrázolt szűz vázlatát fedezték fel.

Szerintem a hód kifejezetten bírható teremtmény - bundás, kiállnak a fogai, gombostűnyi a szeme - laikusként elég nehéz fogást találni rajta, ami miatt utálhatnánk.

Többen a ritkítását sürgetik, állítólag sok kárt okoz. Szóval pusztítani kéne a hódot, ám ez nem lehetséges, mert jelenleg, ahogy Magyarországon, úgy Szlovákiában is védett.

Ennek kapcsán utána jártam, miért is jön ki nehezen egymással a hód és az ember.

Közismert, hogy a jelenlegi tengeri élővilág produktivitása és a légkörben szállított por között szoros kapcsolat áll fenn, így például a porban lévő vastartalom alapozza meg a fitoplankton életét, ami pedig a tengeri ökoszisztémák alappillére. De milyen volt ez a kapcsolatrendszer a múltban?

Korábbi vizsgálati eredmények utalnak arra, hogy a paleozoikum vége felé a légköri por is táplálta az óceánokban élő organizmusokat, adatok azonban csak az egyenlítői vidékekről vannak.

Egy friss tanulmány alapján a rapanuik társadalma a vártnál tovább virágozhatott.

Egy új kutatás szerint a húsvét-szigeti társadalom az európaiak érkezéséig nem omlott össze – számol be a Binghamton Egyetem oldala. A szakértők többsége napjainkban úgy véli, hogy az őslakosok, a rapanuik a 17. században, egy társadalmi összeomlást követően kezdték el létrehozni jellegzetes szobraikat, a moaikat.

Carl Lipo, a Binghamton Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint vizsgálatuk ezzel a széles körben elfogadott narratívával megy szembe.

Kevesebb klímakárosító fluorgázt fog előállítani és használni az Európai Unió, amely jó úton van afelé, hogy teljesen felhagyjon a gázok használatával.

A fluorgázok szintetikus kemikáliák, amelyeket többek között a hűtőszekrényekben és a klímaberendezésekben használnak. Jelentősen hozzájárulnak az ember által előidézett klímaváltozáshoz, ezért használatuk csökkentése az unió emissziókorlátozást célzó stratégiájának egyik központi része.

Az állatokat számos tényező fenyegeti, így az élőhelyek pusztulása, a fényszennyezés, a rovarirtók, sőt a turizmus is.

Egy új tanulmány alapján komoly veszélyben vannak a szentjánosbogarak – számol be az AFP. Egyes fajok jól elboldogulnak az átalakuló környezetben, sok populációt viszont a kihalás fenyeget. Sara Lewis, a massachusettsi Tufts Egyetem biológusa szerint egyes rovaroknak különleges környezetre van szükségük az életciklusukhoz, ezeket az állatokat súlyosan érinti az élőhely elvesztése.

Az új kísérlet azt bizonyítja, hogy a mára eltűnt júdeai datolyák magjai igen ellenállóak.

A szakértők ókori lelőhelyeken feltárt magokat használtak fel a különleges kísérlet során – számol be a ScienceAlert. A kutatók szerint az új eredmények sokat elárulnak az ókori fajta eredetéről. A csapat úgy véli, hogy a júdeai datolyát vagy helyi fajtákból, vagy keleti változatokból alakították ki, majd később keresztezték nyugati típusokkal.

Ivittuut ma elhagyott szellemváros Grönland déli csücskében, azonban alig néhány évtizede még a világ egyik legfontosabb nyersanyagát bányászták itt.

Az alumíniumról tanultakra emlékezve tudjuk, hogy a ma olyannyira közönséges fém egykor hatalmas kincs volt, mivel rendkívül nehéz volt érceiből kinyerni. A kriolit nevű ásványról viszont jó eséllyel nem sokan hallottak, ez a nátrium-hexafluor-aluminát (Na3AlF6) ásvány az alumínium elsődleges forrása volt egészen addig, míg a bauxit elektrolízise nem vált ipari módszerré.

A szakértők szerint a feltárások miatt jelentősen nőtt a földcsuszamlás veszélye.

A legenda úgy tartja, hogy amikor a második világháborúban Jamasita Tomojuki japán tábornok a Fülöp-szigeteket védte az amerikaiaktól, elásatta a régióból lopott aranyrudakat. Napjainkban a szakértők többsége úgy véli, hogy a történet hátterében régi mesék, például kalózokról szóló elbeszélések állnak, a titokzatos kincs pedig nem is létezik.

Egyszerűnek tűnhet a medveélet: enni, párosodni, bocsokat nevelni. Azonban egyre bonyolultabb teljesíteni ezeket az egyszerű feladatokat is ma már.

Kanada és Grönland között, a Baffin-öböl és a Davis-szoros területén évezredek óta jártak vadászni a jegesmedvék a tengerjéggel bőven borított területen. A klímaváltozás ikonikus áldozatának élőhelycsökkenése ma már  nyilvánvaló, azonban megdöbbentő látni az összehasonlításokat, amelyek alig 20 év gyökeres változásait ábrázolják.

A két ragadozót bemutató felvétel egy kaliforniai autópályánál készült.

A szakértők egy ideje tudják, hogy az amerikai borzok és a prérifarkasok időnként párban állnak, hogy közösen vadásszanak. Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Hivatala egy korábbi cikkben részletesen írt a különös viselkedésről. A szakértők úgy gondolják, hogy a közös vadászat mindkét faj számára előnyös, a más-más képességekkel rendelkező állatok pedig jól kiegészítik egymást.

A citrusféléket immáron világszerte sújtó bakteriális fertőzés igen korai felderítésében jut szerep a kutyáknak.

A gyümölcstermesztők rémálma a levélbolhák (Psylloidea) útján terjedő narancszöldülés (eredeti nevén huanglongbing, rövidítve HLB) nevű betegség. A baktériumokkal (Candidatus Liberibacter asiaticus) egy levélbolha fertőzi meg az újabb és újabb növényeket, amelyek gyümölcse ehetetlenné válik, levele pedig elsárgul, majd maga a fa is elpusztul.

Az SS Cotopaxi 95 éve süllyedt el, eltűnését pedig számos legenda övezi.

1925 novemberének végén az SS Cotopaxi teherszállító 32 fővel a fedélzetén Charlestonból Havanna felé tartott, amikor nyoma veszett. Útja a Bermuda-háromszögön át vezetett, így számos történet született eltűnésével kapcsolatban. Az SS Cotopaxi még a Steven Spielberg-féle Harmadik típusú találkozásokban is feltűnik a Góbi-sivatagban.

A 2019. novembere óta dúló tüzek füstfellegéről számtalan műholdfelvételt láthattunk már, most új elemzés készült.

Szinte naponta jelentek meg az újabb elrettentő műholdfelvételek a füst légkörben kanyargó barnás sávjairól, azonban igazán csak januárra durvult el a helyzet. Ekkor az időjárás szokatlanul meleggé vált, s ez még jobban gerjesztette a tüzeket, s kialakultak az úgynevezett pirokumulusz felhők.

Ismét jó esélyekkel indul a hazai jelölt az Európai Év Fája versenyben. 2020-ban 16 ország fái vetélkednek egymással.

Az Európai Év Fája verseny immár tizedik éve hívja fel a figyelmet a fák és az emberek, a természet és a közösségek kapcsolatára, illetve a fáknak Európa kulturális és természeti örökségében betöltött szerepére és jelentőségére.
Magyarországot idén egy több mint 90 éves kocsányos tölgy, a kaposvári Szabadságfa képviseli, amely 2019 októberében 4431 szavazattal lett a hazai Év Fája cím birtokosa.

Azonnali összefogást sürgetnek a világ vezető kutatói a klímaváltozás kétéltűekre és hüllőkre gyakorolt hatása miatt.

2020. január 8-án a világ 57 országából 870 résztvevő a 9. Herpetológiai Világkongresszuson kiáltványban határozta meg, miként lépnek fel a kétéltűek, a hüllők valamint az élővilág sokféleségének védelme érdekében.

Az égbolt csodái elképesztő változatossággal jelentek meg a NatGeo szerkesztőségéhez beküldött felvételeken.

Az Ezeregyéjszaka Tejútjáról készült képen mintha az arab mesevilág egy csillagos fejezete kelt volna életre.

A Szív-ködöt ábrázoló, fantasztikus részletgazdagságú felvételen a Hubble űrtávcső által használt színvilág köszön vissza.

A vadosfai tornyok mellé a tavasz színei társultak az év egyik leglátványosabb, vöröslő holdkeltéjéhez.

A világ jelenlegi bortermő vidékeinek több mint a fele eltűnhet, ha a globális felmelegedés 2 Celsius-fokos lesz, 4 Celsius-fokos felmelegedés esetén pedig a borvidékek 85 százaléka lesz veszélyben.

Amerikai és francia tudósoknak, közöttük a francia Nemzeti Mezőgazdasági, Élelmezési és Környezetkutató Intézet (INRAE) munkatársainak számítógépes modellezései szerint a borvidékek 56 százaléka válna alkalmatlan a szőlőtermesztésre 2 Celsius-fokos felmelegedés esetén, 4 Celsius-fokos felmelegedés esetén pedig 85 százalékuk, márpedig a tudósok ezt a második eshetőséget tartják valószínűbbnek.

Az erdők és az azokat alkotó fajok genetikai sokféleségét meg kell ismerni és őrizni, hogy a jövő kihívásainak is ellenálló erdeink maradjanak.

A genetikai sokszínűség a hosszú távú túléléshez elengedhetetlen, minél többféle génből válogathat egy-egy élőlény, annál esélyesebb, hogy talál egy adott környezeti kihívásnak megfelelőt. F. A. Aravanopoulos, a Thesszalonikiben működő Arisztotelész Egyetem erdőgenetikusa elmondta: „Ha egy védett területet szeretnél fenntartani, azt is szeretnéd, hogy ott minél nagyobb genetikai sokszínűség uralkodjon.” Eddig azonban igen kevés helyről állt rendelkezésre jelentős adatmennyiség.

A közhiedelemmel ellentétben a lepkék szárnyai nemcsak élettelen hártyából állnak, egy új kutatás igen fontos funkcióikat tárt fel.

Mivel a lepkeszárnyak fajhője kicsi, képesek igen gyorsan túlmelegedni a napon, vagy épp hasonlóan gyorsan kihűlni is repülés közben, a lepkeszárnyakban azonban számos élő sejtcsoport található, amelyeknek egy viszonylag szűk hőmérsékleti tartomány nyújt optimális működési körülményeket.

Tél köszöntött a tőserdői Tisza-holtágra, nem kergetőznek már karcsú szitakötők, nem zúgnak mindenütt a bosszantó poloskák. Levetették ruháikat a parti nyarak és füzek. Az avarban csend honol, mélyre húzódtak a giliszták, a bogarak az ártér kidőlt fáinak kérgei alatt pihennek.

Lehasalok a hűvös avarba, kezembe veszek egy szebb napokat is látott alkarnyi faágat, amelyet a metsző téli szél hasított le az egyik kopasz óriásról.

Látványos megnyitóval indult 2020. február 1-jén az Európa Kulturális Fővárosa-program a horvátországi Rijekában (Fiuméban).

2019 júliusában a közösségi médiában egy magánbejegyzést követően indult el, a pillanatok alatt több ezreket megmozgató, 10 millió fa elnevezésű kezdeményezés.

Bojár Iván András művészettörténész, építészkritikus, újságíró először csak a barátainak címezve adott hangot a klímaválsággal kapcsolatos aggodalmának, és tett javaslatot 10 millió fa elültetésére, ám a bejegyzés megjelenése után rövid időn belül több mint 20 ezer fő csatlakozott a Facebook oldalhoz és több neves szakember (erdőökológus, környezetgazdálkodási agrármérnök/erdésztechnikus, kertész) bevonásával megindult a kezdeményezés valós mozgalommá alakulása.

Manapság kevés hó esik hazánkban, viszont, ha szeretnénk egy jó téli élményt, a Kárpátokban még megkaphatjuk. Egy ilyen lehetőséget használtam ki én is, amikor barátaimmal ellátogattunk a Tátrába.

Télvíz idején a Magas-Tátra nagy része le van zárva a látogatók elől. Vannak azonban olyan turistautak, amelyek szabadon látogathatók. Ezen kevés utak egyike a Kis-Tarpataki-völgyben haladó út is.

Mit élnek át azok, akik megfordulnak a halál kapujában? Modern módszerekkel elemezték az élményeik leírását.

Kanadai és belga idegélettani szakemberek mesterséges intelligencia segítségével analizálták 158 olyan személy beszámolóját, akik halálközeli élményt éltek át, az eredményeket a PLOS One folyóiratban közölték. A halálközeli élmények nemcsak a misztikumban eleve hívő emberek fantáziáját mozgatják meg, hanem a pszichológiával, neurológiával, élettannal foglalkozó kutatókét is.

Korábban sok bagolyköpetet vizsgáltam, ami abból állt, hogy a begyűjtött köpetekből kiszedtem az kisemlősök alsó állkapcsát, koponyáját, majd ezeket egy régi fogkefével megtisztítottam a szőröktől.

Ettől kezdve következett a munka érdekes része, maga a meghatározás. Különböző csonttani bélyegek alapján kideríthető, milyen állatot fogyasztott el a bagoly.

A szibériai Bajkál-tavon telente óriási jéggyűrűk alakulnak ki. A 2000-es években történt felfedezésük óta a kutatók számos magyarázatot találtak a jelenségre, egyesek biológiai okokat, mások a légkör hatását sejtik a háttérben.

Egy nemzetközi kutatócsoport most újabb hipotézissel állt elő – számol be a NASA Earth Observatory. Alexei Kouraev, a Toulouse-i Egyetem munkatársa és kollégái úgy gondolják, hogy a gyűrűk mélyén olyan meleg, körkörösen mozgó áramlatok találhatóak, melyek formálhatják a jeget.

Az egyiptomi régiségek minisztériumának fennhatósága alá tartozó, antikvitásokat reprodukáló műhelymunkáról Kairóban.

Alkonyonként láthatjuk a Merkúrt és a Vénuszt, hajnalban felbukkan a Jupiter, és ismét telihold köszönt ránk, utána azonban az esti állatövi fényt is megfigyelhetjük majd.

Égi kísérőnk a reggeli holdnyugta idején lesz 100 százalékos, az esti holdkeltére 99,8 százalékosra csökken, ám ez a különbség nem lesz észlelhető. A reggeli holdnyugta ideje keleti határunknál 07:11, Budapesten 07:23, a nyugati országrészünkben pedig 07:31.

Az „ítéletnapi” gleccserként hírhedtté vált antarktiszi jégfolyam alá most először pillanthatunk be egy automata járművel.

A Nyugat-Antarktisz egész jégmezője instabillá válhat, ha a különösen gyorsan olvadó gleccserei, mint a hírhedtté vált Thwaites-gleccser elolvadnak, s ezzel hatalmas tengerszint-emelkedés várható. A folyamatok ennél sokkal összetettebbek, és a gyorsan mozgó gleccsereket muszáj megvizsgálni, mert a bizonytalanságok, s az ezek miatt sokszor erősen túlzó kijelentések csak így tehetők a helyükre.

Egy új kutatás szerint a műanyagszennyezés a véltnél is súlyosabb hatással lehet a tengeri madarakra.

Szakértők egy csoportja apró műanyagdarabokkal etetett fiókákat, hogy felmérjék a műanyagszennyezés hatásait – számol be a BBC. A műanyagokból származó vegyületek a normálisnál több ezerszer nagyobb arányban épültek be az állatok májába és zsírszöveteibe. A vadon élő madarak, például az albatroszok megfigyelése hasonló eredményeket hozott.

A biolumineszcens lények a Tejút folyama alatt világították meg az ománi partvidéket.

Csernok Gyula Ománban tett fotós kirándulása a részleges napfogyatkozás megfigyelése mellett páratlan éjszakai jelenséggel is szolgált, amiről az alábbi sorokban számolt be.

„Omán kétségkívül legváratlanabb és egyben legvalószínűtlenebb természeti tüneménye a csillagfényes óceánparton ejtett ámulatba.

A májusi napsütésben mindenhonnan madárének szól, de egy jellegzetes kiáltás kiválik a többi hang közül: ka-kukk.

Már gyerekkorunkban megtanultuk, hogy a kakukk más madarak fészkébe rakja tojását, de belegondoltunk-e már, miért és hogyan teszi ezt a madár? Hogyan találja meg a kakukk a gazdafaj jól elrejtett, gyakorta nehezen megközelíthető fészkét? Egyáltalán honnan tudja, hogy melyik faj fészkét kell keresnie?