A kihalás szélére sodródott több területen Ausztrália különleges állata, a kacsacsőrű emlős.

A kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) egyike azon kevés emlősöknek, melyek tojást raknak. Kelet-Ausztráliában, Tasmániában és Dél-Ausztráliában honos, az utóbbi időben azonban egyedszámuk úgy megcsappant, hogy a kihalás szélére kerültek.
Az Ausztráliában pusztító szárazság nagy csapást mért az egyre csökkenő kacsacsőrűemlős-populációra, mivel kiszáradtak a folyók, a partokra kényszerítve az állatokat – áll a Biological Conservation című tudományos lapban megjelent tanulmányban.

A népszerű Bear Grylls: Sztárok a vadonban sorozat folytatódik, ezúttal azonban a National Geographic csatorna ad otthont a sorozat ötödik évadának.

Bear Grylls ismét a Föld legegzotikusabb és legszélsőségesebb tájain feszegeti teljesítőképessége határait, és ezúttal ünnepelt hírességeket, vörös szőnyeghez szokott hollywoodi színészeket, modelleket, humoristákat is magával visz a vadonba.

A szélviszonyok jelentősen hatnak egy tájkép alakulására, változásaira, azonban a táj változásai is visszahatnak a szelekre.

Egy amerikai-kínai kutatócsoport vizsgálta meg az összefüggéseket a felszínközeli szélviszonyok és a tájkép alakulása között, bár az összefüggések közismertek, pontos értékek nélkül nem lehet számításokat végezni.

Ausztrália keleti részén, a bozóttüzek pusztította terület egy részét heves esőzés érte el 2020. január 17-én. A fotók a katasztrófák utáni állapotokról mesélnek.

A szélviszonyok jelentősen hatnak egy tájkép alakulására, változásaira, azonban a táj változásai is visszahatnak a szelekre.

Egy amerikai-kínai kutatócsoport vizsgálta meg az összefüggéseket a felszínközeli szélviszonyok és a tájkép alakulása között, bár az összefüggések közismertek, pontos értékek nélkül nem lehet számításokat végezni.

A tél közeledtével sorra tűnnek el a nyár látványos, nagy testű ízeltlábúi, egyre kevesebb szitakötővel, lepkével és bogárral találkozhatunk, az első fagyok után pedig szinte megdermed az élet.

Számos pók, poloska és harlekinkatica húzódik otthonaink melegébe, hogy átvészeljék a hideg periódust, mások fagyvédett zugokba, sziklarepedésekbe, fakérgek alá rejtőznek és hibernálódnak, de a legtöbb ízeltlábú elpusztul, csupán szunnyadó lárváik és petéik vészelik át a téli hónapokat.