Közvetlen összefüggést találtak amerikai tudósok az amazóniai erdőirtás és a szúnyogok terjesztette malária között: ahol sok erdőt irtottak ki, nagyobb volt a fertőzések száma.

Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányukban Andy MacDonald, a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetem (UCSB) és Erin Mordecai, a Stanford egyetem kutatója azt találták, hogy a maláriás esetek gyarapodása után az erdőirtás csökkenést mutatott.

Ázsia legmagasabb hegyeinek jégtakarója olvadozik, ám bizonyos dél-ázsiai jégmezők még stabilak, sőt gyarapodtak is az elmúlt 25 évben.

A Himalája-Hindukus-Tien-san régióban, amelyet kiterjedt gleccserei miatt a Déli- és az Északi-sarkvidék után a bolygó „harmadik pólusaként” tartanak számon, az elmúlt 20 évben megkétszereződött a gleccserolvadás üteme, kivéve a Karakoram- és a Kunlun-hegységek térségében, ahol a jégmezők stabilak maradtak vagy még növekedtek is az 1990-es évek óta – olvasható a horizon-magazine.eu portálon.

Egyre jobban benépesítik a növények a világ legmagasabb hegycsúcsának, a Mount Everestnek a térségét és a Himalája hegységet.

Az Exeteri Egyetem kutatói a Global Change Biology című folyóiratban megjelent tanulmányukban műholdas adatok alapján mérték az erdőhatár (a magányos fák felső határa) és a hóhatár (ahol az év minden napján hó fedi a területet) között élő növények kiterjedését.

A tűzhányó 43 év pihenő után január 12-én éledt fel, a közvetlen környék lakosságát kitelepítik.

A Taal Manilától 60 kilométerre délre található vulkán, amely egy jóval korábbi kitörésekor keletkezett kalderát kitöltő tó közepén lévő kisebb szigeten áll. A PHIVOLCS (Fülöp-szigeteki Vulkanológiai és Szeizmológiai Szolgálat) szakemberei a vulkánt az 5 kategóriás vészjelzés 4.

A kaptárkövek olyan sziklaalakzatok, kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba fülkéket és egyéb mélyedéseket faragtak. A fülkés sziklák kis csoportja fellelhető a Pilis és a Budai-hegység területén is, de a legtöbb Eger környékén, a Bükkalján található. A fotósorozat a szomolyai kaptárköveket mutatja be.

Bár számos madárnak vannak színjátszó tollai, a kolibrik kitűnnek közülük különlegesen élénk, fémes fényű színeikkel.

A színjátszó tollak színeiket nem a pigmenteknek, hanem mikroszkopikus szerkezetüknek köszönhetik, ez minden, színjátszó tollal rendelkező madárban azonos. A beeső fény egyes hullámhosszait, vagyis egyes színeit verik csak vissza, s kissé eltér a szín attól függően, hogy milyen irányból nézzük a tollat.