A montpellieri Paul Valéry Egyetem munkatársa, Stéphanie M. Porcier egy körülbelül 2300 éves, valamikor a 19. században talált krokodilmúmiát vizsgált meg alaposabban kollégáival karöltve.

A kutatócsapat úgynevezett szinkrotronok alkalmazásával lebbentette fel a fátylat a ragadozó hüllő maradványának titkairól.

A nagy teljesítményű berendezéseknek köszönhetően a tudósok anélkül tanulmányozhatták a különleges leletet (ami egyébként a lyoni Musée des Confluences gyűjteményének részét képezi), hogy bármiféle kárt tettek volna abban.

A mai, gyors ütemben olvadó hegyvidéki gleccserek helyén csak csupasz kő marad, ami terméketlen, azonban úgy tűnik, némi állati segítséggel termékennyé varázsolhatóak e terültek is.

A gleccsereknél alacsonyabban elhelyezkedő növényvilág nem feltétlenül fog szépen felkapaszkodni a hegyen, hogy betöltse a keletkezett üres élőhelyet, ehhez segítségre lehet szükség.

Texasi kutatók tanulmányozzák e gleccserek visszavonulása után maradt hegyi terepeket az Andok és az Alpok területén, arra igyekeznek választ találni, hogy a következő évtizedekben miként változnak majd az itteni ökoszisztémák.

A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet karsztvidékén, az Abaligeti-barlang tövében kezdtük meg felfedező utunkat.

A Mecsek leghosszabb barlangja, amelynek 466 m hosszú főága már az 1800-as évek vége óta szakvezetéssel látogatható, a Nagy-terem cseppkövekben gazdag.  Jelentős téli denevér-pihenőhelyként fokozott természeti értéket képvisel.

A török hódoltság idején számtalan esetben szolgált menedékül a környező részeken élők számára.

2019. december közepén a Polarstern korábbi legénységét új érkezők váltották fel, ám a munka megszakítás nélkül folytatódik.

Az egy éves út, 2019. december közepéig tartó, első felében a Polarstern a vékonyabb sarki jégben utazott, mostantól a sarki éjszaka leghidegebb és legsötétebb időszakát élik át a frissen érkezettek.

Az Alpok gleccsereinek 22 ezer évvel ezelőtti maximális kiterjedését mutatja az állatok mai elterjedése.

Az utolsó nagy eljegesedés idején, 22 ezer évvel ezelőtt a gleccserek elhelyezkedése számtalan nyomból kikövetkeztethető, most egy új nyommal bővült e lista: barlangokban élő kaszáspókokat mértek fel. (A kaszáspókok – Opiliones – ugyan a pókszabásúak közé tartoznak, azonban nem pókok, és számtalan tulajdonságban eltérnek tőlük, például nincs mérgük.) Egy 1991-ben ismertetett elmélet szerint a múlt klímáját, a hosszabb távú klímaváltozásokat a mérsékelt égövben a föld alatt élő állatfajok elterjedése jól mutatja.

Egy új tanulmány szerint ősi rokonunk Délkelet-Ázsiában csak igen későn tűnhetett el.

A Homo erectus mintegy 2 millió éve jelent meg, egy friss tanulmány alapján pedig egészen 100 ezer évvel ezelőttig fennmaradhatott Jáva szigetén – írj a BBC. A felfedezés azt jelenti, hogy az élőlény még létezett, amikor fajunk már rég kialakult.

Az 1930-as években a jávai Solo-folyónál a Homo erectus koponyadarabjait és két lábcsontját azonosították.

Fokozott figyelemre intenek az állatvédők a szilveszterkor szokásos petárdázások és tűzijátékok miatt, mivel az erőteljes hang- és fényhatások megrémítik az állatokat.

A Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóságának Állategészségügyi Szolgálata közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy szilveszter és újév idején, sőt már az év végi napokban is, a petárdázások hatására nagyon sok kutya szökik el otthonról és kóborol az utcákon.