1885

I. BEVEZETÉS

Az újságírók körme másfelé járt...

Pihent a megye, senki sem gyomlált a vetései között. Alispán, szolgabíró nyugodtan tarokkozhatott a leeresztett redőnyök mögött, újságok kellemetlenkedései meg nem keserítették a feketekávéjukat. Szélcsend volt. S most íme ez a bolondos barsi eset megint rossz szóbeszédbe hozza őket.

Publicista a tollát hegyezi, a közvélemény háborog, a miniszter a kését feni ellenök, s maguk a megyeisták is elszomorodva morogják: »Hát már megint?«

Pedig isten ellen való vétek ez a rettenetes agyarkodás!

1885

Mikor Visegrádon voltunk Csiky Gergelynél, valakinek eszébe jutott délután, hogy jó volna megnézni a várat, tehát átmentünk Nagymarosra. Mert ahogy Somogy vármegyében legszebb Zala vármegye, Nagymaroson (noha különben is csinos község, szelíd gesztenyeerdővel fent a dombon) legszebb a visegrádi vár, amint nagy foltot vet csonka árnyéka a Duna vizén.

Ott fenn uzsonnáltunk a gesztenyeerdőben. Két izmos szolgáló hozta utánunk görnyedezve az ennivalót, s egy kis pesztonkaféle leány vitte egész könnyedén, ami megmaradt.

1830.  február 03-án Lengyelfalván született a családi "kúriában", amely elég szerény külsejű, nagy ház volt.

Itt élt gyermekkorában szüleivel és három testvérével, és ide tér vissza külföldi utazgatásai közben.

Középiskoláit a közeli Székelyudvarhelyen végezte; előbb a katolikus, majd a református gimnáziumban, mivel ez utóbbiban a nyelvtanon és a szintaxison kívül történelmet, matematikát és görögöt is tanítottak. Gyermekkorától kezdve célratörő kitartás és szorgalom jellemezte; ez tette például képessé arra, hogy magánszorgalomból egyetlen nyári szünidő alatt, megtanuljon franciául.

1885

A mulatságos víg emberek kezdenek egészen kiveszni. A nagy adók és a megélhetés gondjai nem kedveznek a kedélynek. Ma már mindenkinek legalább látszania kell komolynak, mert különben nem egzisztál meg nagyképű társadalmunkban. Vidor embereket, akik csicseregve, mint a madár, gondtalanul töltik el életüket, már nem produkál többé az idő méhe. Kiasztak az emlői. Még csak Beöthy Algernon áll egyedül. Még csak ő teszi meg, hogy fényes nappal odaáll a postapalota szekrényei mellé, a habozó, jámbor arccal kérdi meg az első arra menőtől:

- Kérem szépen, melyik ezekből a nagyváradi levélszekrény?

Sajó Sándor állami főgymnasiumi tanár, Heringer János, szabóiparos és Rossnagel Teréz fia, (Ipolyság, 1868. november 13. – Budapest, 1933. február 2.) költő, tanár, drámaíró, az MTA levelező tagja.

Középiskoláit a selmeczbányai ev. lyceumban végezte. Ezután a budapesti egyetem bölcseleti karára iratkozott be.

Katonai kötelezettségének is eleget tevén, tartalékos hadnagy lett; 1891-93-ig a nyitrai polgári és középkereskedelmi iskolában tanított.